Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

műkben Jahve kultusza (23a). Jeremiás ezt utasítja vissza felháborodottan: Amit ma a nép s velük a vidéki papság rendez, az bűnbeesés. Különösen is dorgálja a „völgyben való járást" (23a!, amivel talán a kultikus prostitúció, vagy pedig a gyermekáldozat kapcsolódik a Hinnóm völgyében (vö. 7:31, 19:5). Második következménye ennek a baál-tiszteletnek, hogy a fákat és köveket tisztelik, a teremtményeket a Teremtő helyett és ezekből vezetik le létüket. A kanaáni természetkultusz vonzóbb volt, mint a szigorú Jahve. A nép nem tudott és nem is akart szabadulni többé ettől a hittől (25b), a természetévé vált, ahogyan a perdita sem tud szabadulni a saját énjétől és ahogyan az állat is áttör minden korlátot, hogy célját elérje. Viszont ezt a természetvallást is Istennel hozták kapcsolatba s ennek folytán egész sereg istenség, sőt sokféle Jahve vonult be Izráel kultuszába és lényegében föladta az egyistenhitet. Ez Izráel legnagyobb bűne! És végül még egyszer fölveszi az 5. vers gondolatát: Mit segíthetnek az ilyen istenek, ha majd rájuk szorul az ember? Megszégyenülten, rajtacsípett tolvajként áll ott az ember (26). Ezt már most sejti a gyülekezet, amikor ráköszönt a „rossz". ISTEN TUDATOS MELLŐZÉSE 2:29-37 29 Miért pereltek velem? Hitszegőkké lettetek — így szól az ÜR. 30 Hasztalan vertem fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtuk. Fegyveretek emésztette prófétáitokat, mint a pusztító oroszlán. 31 Öh te nemzedék, lásd az ÜR igéjét!

1 Olyan voltam Izraelnek, mint a pusztaság, vagy mint a homályba borult föld? 48