Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

és szappanoznak — nem tűnik el! Mert a bűn nem külső szépséghiba, hanem a szívben lakozó rossz. Minden mosás hiábavaló, ha a kiütés belső fertőzés eredménye (22). Izráel párzó tevekanca (23), a szabad élethez szokott vadszamár (24) és rajtakapott tolvaj, aki a tilosban jár (26). A szöveg részleteiben sokszor nehezen érthető, de az egész szakasz értelme világos: Az eredetileg szelíd, házhozszokott, hűséges Iráel elfajzott, elvadult. Eddig csak általában beszélt Jeremiás honfitársai bálványimádásáról. Most megmondja, mi közelebbről ez a bűn, milyen az a „vallás", amelyért Izráel elhagyta Istenét. Izráel különleges bűne a baálok szeretete. A honfoglalástól kezdve beleesett a nép ebbe a bűnbe és Manassé korában újabb kinövései lettek (2Kir 21:lkk). Jósiás uralkodása kezdetén nem sokat változott a helyzet. Baál, azaz „úr" volt a neve annak a helyi istenségnek, akinek a kanaáni őslakosság a föld termékenységét, állat- és embernemző erejét stb. tulajdonította. Minden helynek volt egy szent dombja, vagy fája, vagy köve, ahol ezt az istenséget szolgálták. Az istentisztelet maga vad, kicsapongó, buja, sőt félelmetes volt. Szüret alkalmával vad tivornyát rendeztek, paráználkodtak, fajtalankodtak: A nők odaadták, a férfiak meg is csonkították magukat. A gyermekáldozatnak is nagy szerepe volt ebben a kultuszban, ahogyan az újabb kutatások bizonyítják. Izráel igazi hite, ahogyan Mózes azt megfogalmazta, megvetette mindezt és Izráelben mindig megvolt az ellenállás a vallásos élet ilyen elfajulása ellen. De az is igaz, hogy a vidéki lakosság körében nagyon elterjedt Jeremiás korában. Már Arnos, Hóseás és Ésaiás elkeseredett harcot folytattak ellene, nem is szólva Illésről. De eredménytelenül. Manassé korában már az ellenkezés is megszűnt. Jeremiás három vonatkozásban tárgyalja a baál-kultusz bűneit. Az első az az erkölcstelenség, amely együtt járt vele. Amikor Hóseás és Jeremiás a kultusz romlottságáról beszélnek, akkor nemcsak annak a hitbeli oldalára gondolnak, a szövetségi hűség megtagadására, hanem a vele kapcsolatos erkölcsi kicsapongásra is. A legfeltűnőbb, hogy a nép Jahvet tisztelte ebben a formában. Ezért mondják, hogy ők nem „tették tisztátalanná magukat", mert ez a kultusz az ő sze47