Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

Senki se fáradjon a keresésével: megtalálja a maga hónapjában!

8 25 Vigyázz a lábadra, hogy meztelenné ne váljék és a torkodra, hogy ki ne száradjon! De te azt mondod: Hiába, nem lehet, mert szeretem az idegeneket és utánuk járok. 26 Ahogyan a rajtakapott tolvaj megszégyenül, úgy szégyenül meg Izráel háza is királyaival és vezetőivel, papjaival és prófétáival együtt, 27 akik azt mondják a fának: Te vagy az apám, a kőnek pedig: Te szültél engem! Bizony, háttal és nem arccal fordulnak felém. De majd, ha rossz soruk lesz, azt mondják: Kelj föl! Szabadíts meg bennünket! 28 Hol vannak isteneid, amelyeket te alkottál? Keljenek föl, szabadítsanak meg azok rossz sorodban! Hiszen annyi az istened, Júda, ahány a városod! 1 Az igék a 20. versiben csaik 2. és nem: 1. személyben vehetők a régi nőnemű végzetnek megfelelően, különben nem illenének bele az összefüggésbe. A maszoréták Jaihvéra vonatkoztatták és üdvjövendölésnek vették. — 2 Vö. Zs 2 : 3. — 3 Ásványi eredetű lúg. — 4 Növényi lúg, vö. Dalman, Arbeit u. Sitte V 1937,155. — 5 Csak itt fordul elő a héber szó. A megfelelő aráim sző jelentése: foltos, piszkos. — 6 Utalás a Hinnóm völgyére Jeruzsálemitől nyugaitra, ahol gyermekáldozatokait mutattak be a Baálnak, vö. 7 :31, 19 : 5k, 2Kir 23 :10, Ám 8 :14. — 7 A szó csak itt fordul elő, a megfelelő arab szó jelentése: fiatal tevekanca. — 8 Vagyis a sárlás idején. Jeremiás stílusának szemléletességét dicséri az egész szakasz. Szenvedélyes szavakkal sorolja el Izráel konkrét bűneit és mindegyiket magából az életből vett képpel festi meg. Izráel megfékezhetetlen barom, amely kirúgott az eke mellől és nem akar a barázdában menni (20a). Izráel buja lombozatú fák alatt kéjelgő parázna nő (20b), eredetileg nemes szőlővessző, amely azonban elfajzott (21). Olyan a nép bűne, mint a testben a piszok és a ruhán a folt, amelyet hiába mosnak 46