Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

I. Jeremiás élete és kora

hének a vállalására indítani, bármennyire is szerette népét! Mint minden próféta, Jeremiás számára is az Istennel való találkozás jelentette a prófétai tudat kialakulását, amikor Isten szájába helyezte igéjét: „Igéimet adom most a te szádba". Azután fölövezi prófétai szolgálatára, mert „Még mielőtt megalkottalak az anyaméhben, ismertelek s még mielőtt kijöttél az anyaméhből, megszenteltelek és a nemzetek egyik prófétájává tettelek". Odaállítja népe elé, hogy bizonyságot tegyen Róla, hirdesse akaratát, amely ítélet és kegyelem: „Most, a mai napon nemzetek és királyságok ellen rendellek ki téged, hogy rontsál és bontsál, pusztíts és rombolj, építs és plántálj!" Ezek az igék tartalmazzák Jer igehirdetésének a lényegét. Isten nem retten vissza saját népe elpusztításától sem, ha megátalkodott vétkeiben. De az ítélet mellett mindig ott van szövetségi szeretete is, amely fölemel a porból, a megalázottságból és bűnbocsánatot ajándékoz: „Térjetek vissza, elfordult ifjak, és kigyógyítlak elfordulástokból!" A még szinte gyermek, költői lelkületű Jer-ra nehéz órák szakadnak. De engedelmesen megindul az Isten kijelölte úton. Szülővárosában, Anatótban lép föl először, de a nép bűnös ellenállása menekülésre kényszeríti. Jeruzsálembe megy és ott mondja el első nagy beszédét. Szemére veti népének és a vezetőknek, hogy az igaz Isten tiszteletét bálványimádással, telhetetlen érzéki vágyaik arcpirító kiszolgálásával váltották föl. És ezt betetőzik azzal, hogy Isten helyett saját erejükben és a pogány hatalmak erejében bizakodnak: „Engem elhagytak, a folyóvíz forrását, hogy víztartókat vájjanak maguknak — repedezett víztartókat, amelyek nem tartják a vizet". Lehet-e megtérés ilyen nagy elhajlás után? És ha nincsen, mit cselekszik Isten választott népével? A fiatalember rajongásával hiszi és reméli, hogy a nép és vezetők meglátják bűneik nagyságát és megfordulnak a pusztulásba vezető úton. Ezért kiáltja: „Térj vissza elpártolt Izráel, így szól az ŰR, akkor nem bocsátom rátok haragomat, mert én hű vagyok ... nem tartok örök haragot" (3:12). Ennek a megtérésnek azonban igazi bűntudattal és bűnbánattal kell párosulnia, mert különben föllángol Isten haragja, mint a tűz és olthatatlan lánggal fog égni. De a nép elpusztulása, a bűnös ember magára hagyása csak akkor következik be, ha 5