Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

miás Isten alapvető üdvtényeit: Az egyiptomi kivonulást, a pusztai vezetést, amelynek borzalmait a próféták mindig eleven színekkel festik meg, hogy Isten vezetésének a nagyságát kidomborítsák (vö. Deut 8:15, És 30:6, Am 2:10, Hós 12:14, Mik 6:4 stb.). Az igéret beteljesedését az ígéret földjén. — Mindennek hálát kellett volna ébresztenie a népben Isten iránt! Ehelyett azzal viszonozták hűségét Ígéreteihez, hogy az igéret földjét utálatossá tették Isten szemében, mert átvették a baálok kultuszát. Az igéret földjén már nem keresték az URat, hanem helyettesítették a baálokkal, lényegében önmagukkal. A 8. versben a nép egyes vezető rétegeit teszi felelőssé a történtekért. Nem akarja kisebbíteni az egész nép hűtlenségét, de világosan látja, hogy mennyire bűnösek a gyülekezet eltévelyedésében a vezetők. Elsősorban a papok, akik Isten kinyilatkoztatásának voltak a hordozói. A vidéki papfi megdöbbenéssel látja, hogy a főváros papjai nem úgy élnek, ahogyan tanítanak, hogy van fényes papi szolgálat, de az csak forma. A tartalom hiányzik belőle. Azok, akik rendelkeznek a tórával, Isten írott és szóbeli utasításaival (vö. Pálfy, Zsoltárok 20k), nem akarnak Istenről tudni és ezért nem adták tovább a gyülekezetnek sem Isten akaratát. Óizráelben az emberek döntéseik előtt megkérdezték a papot Isten akaratát illetően. Nemcsak királyok és főemberek tették ezt és nemcsak fontos állami eseményeknél, hanem a köznapi életben is a pap döntött Isten nevében. Az ilyen isteni tekintéllyel adott döntést és útmutatást nevezték tórának: vö. Hós 4:6, Mik 3:11, Mai 2:6.7, Róm 2:20. A papok mellett a „pásztorokat", azaz a nép vezetőit (a királyra és arisztokráciára vonatkozik elsősorban: 23:lkk, Zs 101) vonja felelősségre, mert az arisztokrácia mindig nagy szerepet játszott a király mellett és elsősorban volt felelős azért a végzetes politikáért, amely Júdát pusztulásba döntötte. De elmarasztaló Jeremiás véleménye a prófétákról is. Illés jut eszünkbe és mindazok, akik annyit harcoltak és szenvedtek a nemzetért és a tiszta istenhitért (vö. Ám 2:11). Utánuk az ún. kultuszi próféták már nem Jahveban, hanem a baálokban hitték ihletőjüket. Ezek mind Jahve prófétájának tartot40