Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

hárítani. Tudja, hogy mi Istennek a szándéka, de — hátha mégis megkönyörül megtérő népén! Ez a beszéd Jeruzsálemben hangzik el nyilvánosan és egész Izráel történetére vonatkozik. Meggyőzően mutatja, hogy a próféták hosszabb lélegzetű beszédeket is szoktak tartani. A próféták mindig valamilyen ünnepet szemeltek ki próféciájuk elmondására, bár kétségtelen, hogy a vidéki származású Jeremiást falusi tapasztalatai vezették első szereplésekor beszéde külső formájának és belső tartalmának a megválasztásában is. Hallgatóságának a szívét akarja megnyerni azzal a képpel, amellyel próféciáját bevezeti. Meggyőződése, hogy kezdetben, a pusztai vándorlás idején vallás-erkölcsi életének a virágkorát élte Izráel, mert Isten és a gyülekezet zavartalan közösségben voltak. Isten jól emlékszik erre, sőt meg is emlékezik róla, nem törli ki emlékezetéből azt a szeretetet (heszed), rajongó hűséget és mennyasszonyi szerelmet, amivel az egész nap csüngött rajta (vö. Hos 2:4kk.l7, Ez 22:60, 23:3.8, Ex 3:15, Zs 98:3, 111:4, Hós 12:6). Istent követte [a hlk 'ahar a vallásos-kultikus szolgálat terminus technikusa. Processioknál a hordozott istenség(kép) után vonul a nép, mint a kat. körmeneteknél] a pusztában, mint egyetlen szeretett férjét, aki kiválasztotta és teljes odaadást kívánt tőle. Hóseáshoz hasonlóan Jeremiás is a házasság képét alkalmazza Isten és a nép (gyülekezet) kapcsolatának a megjelölésére, ahogyan mi is beszélünk arról, hogy a keresztyén gyülekezet Krisztus jegyese. Nem arról van itt szó, mintha Jeremiás szerint a letelepedés és a földművelő életmód idézte volna elő az elbukást. A próféták nem kultúra-ellenesek. A pusztában egy Istene volt a gyülekezetnek, egyedül volt vele, reá hagyatkozott, ha élni akart. Nem érvényesültek a kánaáni hatások. Akkor valóban szent volt Izráel, azaz az Isten tulajdona és egyetlene (vö. Ex 28:36), termésének a zsengéje, ahogyan képiesen megjelöli a qádós-t. Ahogyan a mező zsengéjét Istennek kell tartalékolni és senki nem érinthette, hanem félre tették, hogy Jahve ünnepén a szentélybe vigyék, ugyanúgy volt Izráel Isten zsengéje a népek között. És ahogyan bűnt követett el, aki a termés zsengéjéből elvett és emberi célokra használta föl 37