Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jósiás király uralkodása alatt

Ne rettenj meg tőlük, különben én rettentelek meg előttük! 18 És én, meglásd, bevehetetlen várossá teszlek ma téged: vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellen, Júda királyai és vezetői, papjai és a köznép ellen! 19 Harcolnak ellened, de nem bírnak veled, mert én veled leszek, hogy megmentselek — így szól az ÜR. Isten belelát a prófétába és tudja, hogy lendületet kell tőle kapnia. Ezért nem engedi, hogy testtel és vérrel tárgyaljon, hanem máris munkába állítja: a munkába, a harcba induló prófétának föl kell kötnie derekáig a mozgásban akadályozó ruhát. Jeremiás remeg, retteg arra a gondolatra, hogy Istent és a fenti katasztrófát hirdesse. Megértjük a prófétát! Istent kell dicsőítenie azok előtt, akik magukat papoknak és híveknek tartják! De „muszáj"! Vándor, harcos és munkás lesz a próféta egy személyben és mennie kell a piactérre, az utcákra, a templomtérre és a királyi palota elé, hogy hirdesse a „szájába rágott igét". Ha fél az emberektől, ha emberi félelme miatt csődöt mond, akkor „Isten rettentése" éri utói és egyúttal nevetséges figura lesz az emberek szemében. Kemény beszéd ez! Jeremiást kemény kézzel markolja meg Isten! Jutalmat nem kap. Egyetlen jutalma, hogy Istent prédikálhatja. Csak Urától szabad félnie, azaz neki kell engedelmeskednie, hinnie, mert minden igehirdetői szolgálat fundamentuma a hit Istenben! Ekkor azonban újabb megnyugtató ígéretet kap. A veszedelem, meg a támadás is elkerülhetetlen: királyok, miniszterek nem lesznek egy csapásra hivő emberekké igehirdetése nyomán és bizony támadni fogják az Isten emberét. De Isten sérthetetlenné teszi, ha azt prédikálja, amit Isten mond neki. Ha megtámadják is, nem tudnak semmit ellene tenni, mint egy jól megerősített város, vagy vaspántokkal és tornyokkal ellátott várfal ellen. Egyes emberek és a tömeg ellenségeskedése egyaránt eredménytelen lesz. 3» 35