Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

Vö. 1:15, 4:6, 6:lkk, 8:16, 10:22, 13:20. — 10 Vö. 27:6, fis, 44:28. — 11 A herem szó szerepel itt, amely régi harcm,odor. Mésa Móáb király is gyakorolta. Az egész zsákmány elpusztítását jelentette, embert és állatot megöltek, minden mást elégettek. Ez a véres rendszabály eredetileg azt a célt szolgálta Izráelnél, hogy elejét vegyék a bálványimádásnak. Vö. Jós 2:10, Bir 21:8—11, Mik 4:13. — 12 Vö. 18:16. — 13 Vö. 16:9, És 24:7, Ez; 26:13, Jel 18:23. — 14 A malmok zöreje, zaja hozzá tartozott a mindennapi élethez. Még napfölkelte előtt fölkelt a ház asszonya, hogy „megőrölje" a napi kenyeret, két kő között megőrölve a gabonát, vö. Préd 12:4. — 15 A kicsi olajmécses minden falusi házban égett. Ha nem, az a lakók halálát jelentette. Ezért lett a „világosság" az élet, a „sötétség" a halál szimbólumává. — 16 Isten büntetése az egész akkori nemzedéket érinti. Vö. 2Krón 36:22k. — 17 Vö. 1:16, Ró 2:6—11. Ez α szakasz az Izráel ellen mondott jeremiási próféciák (2:1—25:14) záradéka és valamikor talán a jeremiási „Őstekercs" (vö. 36) végén állt. A 13b. vers viszont már azokat a próféciákat vezeti be, amelyeket a többi nemzetek ellen mondott Jeremiás 25:15—38-ban és 46—51. fejezetekben. A Gben ezért kapcsolódnak a 46—51. fejezetek közvetlenül a 13. vershez. A redaktor ugyanolyan értelemben dolgozta át 25:1— 14-et, hogy átmenetet teremtsen a 15kk. versekhez („ ... és mindezekre a nemzetekre köröskörül": 9. v.; „...és ezek a nemzetek": 11; „...amit csak prófétált Jeremiás az összes nemzetek ellen": 13. v.), de ezek későbbi toldalékok és mint ilyenek kiiktatandók. Ugyancsak későbbi toldaléknak tekintendők a 4. 12. 14. versek. A megmaradt szöveg visszapillantást ád Jeremiás eddigi szolgálatára és rámutat az általa meghirdetett ítéletnek a bekövetkezésére. Az 1. vers megadja a szakasz megírásának az időpontját: Jójákím uralkodásának a 4. évében (605/4) foglalta össze Jeremiás (illetve Bárúk, vö. Weiser, Jeremia 223 stb.) az egész néphez és Jeruzsálemhez intézett beszédeit. Ebben az esztendőben ugyanis nagy változások következtek be a világpolitikában. Nebukadreccar megverte Karkemisnél Nékó fáraó hadseregét 604-ben (vö. viszont Rudolph, Jeremia 231) és az egész Palesztinát fenyegető világhatalom most nem délről, hanem északról fenyegette a kicsi Júdát is. „Az északi rossz", amelyről annyiszor prófétált már (vö. 1:15, 406, 6:lkk, 8:16, 10:22, 13:20), most megjelent a történelem színpadán! A világtörténelemnek ezen fordulópontját látva, fölméri 17 Jeremiás 257