Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

előttük! Ne bosszantsatok engem kezetek csinálmányaival, hogy rosszat ne cselekedjem veletek! 7 De ti nem hallgattatok reám

8 — így szól az ŰR — csak azért, hogy boszszantsatok engem kezetek csinálmányaival. Pedig az nektek lesz rossz! 8 Ezért azt mondta a Seregek URa: Minthogy nem hallgattatok a beszédemre, 9 elhoztam Észak minden nemzetségét

9 — így szól az ŰR —, meg Nebukadreccart, Bábel királyát, az én szolgámat, 1

0 ráhozom őket erre az országra és lakosaira és mindezekre a nemzetekre köröskörül. Hadiátokkal

1

1 sújtom őket, borzadály és fölszisszenés tárgyává teszem őket

1

2 és örök romhalmazzá. 10 Kipusztítom náluk az öröm és örvendezés hangját,

1

3 a vőlegény és a mennyasszony hangját, a malmok zaját

1

4 és a mécsvilágot.

1

5 11 Ez az ország rommá és borzadállyá lesz és ezek a nemzetek Bábel királyának fognak szolgálni hetven esztendeig.

1

0 12 De ha majd betelik a hetven esztendő, meglátogatom Bábel királyát és népét a bűnük miatt — így szól az ŰR — meg a káldok országát és pusztává teszem örökre. 13 Mert betöltöm azon az országon minden igémet, amit megígértem neki, mindazt, ami meg van írva ebben a könyvben, amit csak prófétált Jeremiás az összes nemzetek ellen. 14 Mert őket is szolgaságra vetik majd a többi pogány népek és nagy királyok. így fizetek meg nekik munkájuk és kezük cselekedete szerint. 1 A MT-ban caí praepositio található (= Jeremiás ellen, de 21 kéziratban 'el (= Jeremiáshoz). — 2 Vö. 36:1. Jójákím uralkodásának a 4. esztendeje Kr.e. 605-nek felel meg, amikor eldőlt a hatalmi versengés Egyiptom és Babilónia között. Az újbabilómai trónörökös, Nebukadreccar 604-ben került a trónra atyjának, Νabópalasszárnak a halála után. Az egyiptomi hadsereget megverte és ezzel egyeduralomra került Palesztina—Szíria fölött (2Kir 24:7). A Jeremiás meghirdette északi „rossz" tehát reális alakot öltött Nebukadreccarban (l:14kk,, 6:22kk). — 3 Hivatalosan 604. Nisán 1-én lépett trónra. — 4 Vö. 1:2 (627-ben). — 5 Vö. 7:13,11:7.8.10, 22:21. A 3. versnek ettől a mondatától: de nem hallgattátok meg" a 4. vers végéig terjedő részt toldaléknak szokták tartani, mert formálisan és tartalmilag is megszakítja az összefüggést (vö. 7:25k, ll:7k). — 6 A haském-ot helyesebb szerintem ebben az értelemben venni, mert nem azon van a hangsúly, hogy „időben" történt Isten szolgáinak az elküldése, hanem hogy „ismételten", „újra meg újra" történt az elküldés. Vö. 7:13.25, ll:7k, 26:5. — 7 Vö. 18:11, 2Kir 17:13, Jón 3:8. — 8 Vö. 18:12. — ä 256.