Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

visszamaradtakra, hanem a fogság népére tekint jótetszéssel. Jeremiásnak ez a próféciája csak látszólag ellenkezik a 13:1— 11-ben foglaltakkal. Közben ugyanis lényeges fordulatok következtek be Bábéiban és Jeruzsálemben is. Ha összehasonlította egymással a kettészakadt népet, akkor arra a meggyőződésre kellett jutnia, hogy a góla (foglyok) jobban tetszettek Istennek. Ezékiel prófétai szolgálata nyomán a helyszínen, Jeremiás prófétai szolgálata nyomán (29. f.) a távolból, lassanként az új Isten népe alakult ki a fogságban. Ezzel szemben az otthonmaradottak pöffeszkedtek a deportáltak nagyszerű lakásaiban és szívesen vették a nacionalista hamis prófétáknak a jövendöléseit, akik vallásilag és politikailag biztonságban ringatták őket. És ha Ezékiel próféta leírására gondolunk, (8, 22, 23) akkor megértjük, hogy miért fordult el Jeremiás a jeruzsálemiektől és fordult reménykedve a fogságban sinylődőkhöz. Ebben a történelmi pillanatban kapja azután ebben a vízióban az isteni fölvilágosítást, hogy a szövetség új gyülekezete a foglyok között alakult meg. Ugyanúgy, mint 13:1—11-ben, itt sem megtörtént eseményről, hanem példázatról van szó. Két kosarat lát a templom elé állítva tele fügével (1). Az egyikben igen jó fügék voltak, kívánatosak, mint a korai fügék. A másikban olyan rossz fügék voltak, hogy nem lehetett megenni. Hasonlóan az elhivatási víziókhoz (l:llkk), itt is Isten adja meg a példázatnak az értelmét. A két kosár füge a nép két részét, a fogságba hurcoltakat és a Jeruzsálemben maradtakat szimbolizálja. A meglepő csak az, hogy a nagyon jó fügét tartalmazó kosár a gólát, az élvezhetetlen fügét tartalmazó pedig a Jeruzsálemben maradtakat példázza. Azokra jószándékkal, ezekre pedig az ítélő Isten szemével tekint. A 4kk. és 8kk. versekből azonban világosan kitűnik, hogy a „jó" és a „rossz" nem az érdekeltek erkölcsi magatartására vonatkozik, tehát nem az teremti meg a kapcsot a kép és értelme között, hanem Isten magatartása. A deportáltakon jószándékkal tartja rajta a szemét, vissza fogja hozni őket hazájukba és egyúttal belső megtérésre is indítja őket. Az eddig megkíméltekre, tehát a Jeruzsálemben maradtakra pedig pusztulást hoz, prédául adja őket a fegyvernek, éhínségnek és pestisnek, úgyhogy minden nép iszo254.