Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

A hamis próféták ellen 23:9—25:14

vánságokhoz idomított és szabott Isten. Tehát semmivel sem más, mint a kanaániak Baál istensége, aki csak azért van, hogy tisztelőinek a kívánságait teljesítse. Nemcsak azért prédikálnak hazugságot ezek a próféták, mert „álmokról" beszélnek egymás között és a nép körében, hanem azért is, mert szívükben már nincs helye az igazi Istennek. Ezt tudva nagyon világos különbség teendő Isten igéje között, ahogyan az „Jeremiáshoz jön!" és az álmok között, amikre a hamis próféták hivatkoznak! „Mi köze a szalmának a tiszta búzához?!" (28.) Értékbeli különbség van a kettő között. Ez a profán életből átvett és itt helyén alkalmazott közmondás azt akarja mondani, hogy nem szabad fölcserélnünk egymással az Istenről szóló kétféle beszédmódot. Azok az igék ugyanis, amiket Jeremiás kapott az ÚRtól, ha az ítéletről szólnak is, végső értelmükben az életet munkálják, a jövőbe mutatnak, az Isten üdvtörténetének az új korszakát és nem Isten útjainak a végét hirdetik meg. Viszont az álmokra hivatkozó üdv jövendölések értéktelenek és üresek, mert nem az életet, hanem a halált munkálják. Megmutatkozik ez az igehirdetések hatásában és következményeiben (29). Már láttuk (22), hogy a hamis próféták jövendölései nem hívták megtérésre a népet, nem munkálták a bűnbánatot a gyülekezetben, hanem ennek éppen az ellenkezőjét: A hamis biztonságérzetet (sálóm!). Ezzel szemben az igazi isteni ige tűz, (emésztő tűz), és sziklazúzó pöröly. Hallgatóit összetöri, hogy azután fölemelje. Isten haragos ítéletét hirdeti ma, hogy azután holnap fölragyogtassa Isten irgalmának a melegét. Ma „emésztő tűz" magának a prófétának és hallgatóságának is a szívében, de holnap vigasztaló ige és erő magának a prófétának és a gyülekezetnek is (vö. 15:16). Az utolsó versekben (30—32) arról beszél Jeremiás, hogy Isten kíméletlenül leszámol ezekkel a hamis prófétákkal. Saját életükben fogják megtapasztalni Isten „igazi" igéjének a súlyát és ítéletes erejét. Annyira komoly Istennek ez az elhatározása, hogy háromszor is elhangzik Isten ítéletre indulásának a bejelentése: „Rátámadok a prófétákra ...". Még egyszer összefoglalja lényeges bűneiket: a) Egymástól lopkodják igéimet (30) és a sajátjukként adják tovább, b) Maguk irányítják a nyelvüket (31) és könnyelműen úgy adják tovább 249.