Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

a papok (sőt a főpap), a próféták és minden vezető rétegnek, de társadalmi rétegnek is a mispáth-ja. Ebben az esetben Jeremiás ott látja a királyi és általában társadalmi mispáth-nak, tehát jogrendnek, jórendnek a megsértését, hogy az özvegyek, az árvák, a jövevények, általában a társadalmilag elnyomottak, modern szóval kizsákmányoltak „joga" elsikkad. (A héber gér — jövevény az az ember, aki egyedül [vagy családjával] háború, forradalom, éhség, járvány, vérbosszú miatt elhagyta otthonát és törzsi közösségét és másutt [más népközösségben!] keresett és kapott menedékjogot. Ez az ő mispáth-]&. Mint jövevény, birtokot nem szerezhetett és a kultuszban sem vehetett részt). Ehhez a jogi értelmezéshez kell még vennünk, hogy a király Isten földi helytartója. Tehát neki ugyanúgy kell gyakorolnia az irgalmasságot, mint ahogyan ez a mennyei Király legfőbb lényege! Csak addig tartja magát Isten ehhez a földi helytartóhoz, amíg a maga mispáth-ját és az egész választott nép mispáth-ját Isten akaratának (főként a dekalógusnak) megfelelően gyakorolja és gyakoroltatja másokkal. Ennek a két alapkövetelménynek a teljesítéséhez köti Jeremiás a királyi család megmaradását és magának a dávidi dinasztiának a jövőjét (4). Engedetlenség esetén — mondja Jeremiás — az ígéret a fonákjára fordul (vö. 2Sám 7:14, Zs 89:31kk), de az ítélet meghirdetése most elsősorban a királyi palotára irányul, amelynek a nagyszerűségére olyan büszkék voltak Júda királyai. Maga Isten esküdött meg a nevére, hogy rommá teszi a királyi palotát, ha ezen a téren az engedelmesség hiányát födözi föl a vezető körök munkájában. Mert az emberi jogoknak a megsértése a földön Isten felségének a megcsúfolása mennyben! Isten nem leli kedvét a válogatott cédrusfából fölépített gyönyörű palotában (6), ha a benne lakók jogtiprással és erőszakkal meggyalázzák! Pusztává teszi, azaz pusztítót küld ellene, aki aprófát csinál belőle és elégeti (7). Ezt a pusztítót különben annak a pusztító angyalnak az értelmében kell fölfognunk, ahogyan ezt Ex 12:23 és 2Sám 24:16 érti. Különben is kétséges, hogy a próféta itt ellenséges csapatokra gondolt-e. Nagyon lényeges a próféciának az a mozzanata, amikor a szent háborúról beszél. Mert a szövetségi hagyomány értel224.