Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

fordítva, az erdőt, hasonlítjuk „dómhoz", stb. — 6 Az ellenség harcosai a pusztítók. Szent, háborút indít ellenük (vö. 6 : 4k), amelyben földöntúli hatalmaik is a rendelkezésére állanak. Fölszentelésükkel földöntúli hatalomra tesznek szert, senki és semmi nem állhat ellent nekik. Vö. Ex 12 : 23, 2Sám 24 : 16). — 7 Vö. 2Kir 22 :17, 2Krón 34 : 25. Lényegében ugyanaz a tárgya ennek a szakasznak, mint 21:11—14-nek, de prózában maradt reánk s ez arra enged következtetni, hogy másodkézből, illetve talán éppen Báruk tollából származik. Viszont fontos eltérések is jelentkeznek ahhoz képest. Pontosan megjelöli a helyet, hogy hol kell elmondania a prófétának, ti. a „királyi palotánál" (1), amiből viszont arra lehet következtetnünk, hogy Jeremiás a magosabban fekvő templomtéren tartózkodott, amikor ezt az isteni felszólítást megkapta. Ugyancsak újabb szituáció itt, hogy a nép a királyi palota előtt gyűlt össze és előtte tartja Jeremiás a próféciáját. Időileg szintén Jójákím uralkodásának az idejére kell gondolnunk, hiszen ez a király híres volt építkezéseiről. Jeremiás tehát azt a parancsot kapja, hogy a templomtérről menjen le a királyi palotához (1—2). Ott találja a királyt, udvarát és a köznépet. Weiser az évenként megismétlődő trónralépési ünnepre gondol, annak is arra a jelenetére, amikor a király saját palotájának a kapuján vonul át nagy és fényes kíséretével (4). És a próféta éppen abban a pillanatban intézné próféciáját a sokasághoz, amikor a király helyet foglal „Dávid trónján". Az ismételt utalás Dávid trónjára, de az egész szituáció is nagyon valószínűvé teszi a szövegnek, illetve az alkalomnak ezt az értelmezését. Bármennyire is fontos magának a prófécia alkalmának a megállapítása, hiszen abból mindig következtetni tudunk az egyes használt fogalmak jelentésére is — mégis fontosabb magának a próféciának a tartalma. Jeremiás kijelenti, hogy a királyi uralomnak két fundamentoma van: a mispáth és a cdáqá. Tudnunk kell, hogy az Ótestámentom felfogása szerint minden isteni és társadalmi rendnek megvan a maga mispáth ja, amit a szövetségi jórend, tehát az Istennel és az embertársakkal való jórend, egészséges közösség megtartása, megőrzése érdekében gyakorolniok kell. Megvan a királyok, 223.