Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Királyok és próféták 21—24. f

királyok és próféták 21—24 Ezekben a fejezetekben elsősorban a királyokról és prófétákról szóló kijelentéseket találunk, de amelyek nagyrészt Jeremiástól származnak. Főleg Jójákím és Cidkijjáhú királyok idejéből valók. Két jeremiási prófécia vezeti be az egész gyűjteményt abból az időből, amikor Nebukadreccar babilóniai király megkezdte Jeruzsálem ostromát (588). A két prófécia azonban más és más szituációban keletkezett a 8. vers laza összekapcsolása ellenére is. MEGKEZDŐDIK JERUZSÁLEM OSTROMA 21:1-10 1 Ez az ige, amely az ÜRtól

1 jött Jeremiáshoz, amikor Cidkijjáhú király elküldte

2 hozzá Pashúrt

:

!, Malkijjá fiát és Cefanjá papot/' Maaszéjának a fiát, ezzel az üzenettel: 2 Kérdezd csak meg ügyünkben az URat, mert Nebukadreccar

5, Bábel királya, háborút indított ellenünk: Vajon minden eddigi csodája szerint cselekszik-e velünk*' az ÜR és el kell neki vonulnia innen? 3 Erre azt mondta nekik Jeremiás: Mondjátok meg Cidkijjáhúnak, 4 hogy azt mondta az ÜR, Izráel Istene: íme, visszafordítok minden harci eszközt a kezetekben, amivel Bábel királya és a káldok ellen harcoltok, akik a várfalon kívülről ostromolnak benneteket, és begyűjtöm őket e város közepébe. 5 Mert én magam fogok harcolni ellenetek kinyújtott kézzel, erős karral, haraggal, lángoló haraggal és nagy háborúsággal. 6 Én megverem e város lakosait, embert és állatot egyaránt: nagy dögvészben halnak meg! 7 Azután pedig — így szól az ÜR — Cidkijjáhút, Júda királyát és szolgáit, a hadinépet és akik e városban megmaradnak a dögvész, a fegyver és az éhínség után, odaadom majd Nebukadreccarnak, Bábel királyának a kezébe, ellenségeik kezébe, az életükre törők kezébe és kardélre 216.