Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Nagyon szoros kapcsolatban van a 7. fejezettel, ahol szintén a gyermekáldozat szörnyű kultuszát ostorozza Jeremiás (7:31kk). A kanaáni baal-vallás hatására Izráel vallásos kultuszában és hitében is helyet kapott a gyermekáldozat, az elsőszülött feládozásának a formájában. A Szövetség Könyve (Ex 22:28) még arról rendelkezik, hogy az elsőszülöttet Jahvenak kell felajánlani. Ez a ritus azonban korán (Gen 22) ellentmondást váltott ki a tiszta jahvizmus részéről és Ex 34:20 már úgy intézkedik, hogy az elsőszülött fiút meg kell váltani. Elsősorban Manassé király alatt azonban újból bevezették, különösen az előkelő családoknál az elsőszülött fiú feláldozását. Most asszír hatásra történt ez a szörnyű kultusz. Az nem állapítható meg, hogy ekkor állították-e föl ennek a kultusznak a kellékeit a Ben-Hinnóm völgyében (vö. Jós 15:8) Jeruzsálem mellett, vagy már korábban is megvoltak. Az sem világos, hogy kinek, illetve kiknek áldozták föl a gyermekekeket. Jeremiás Baálnak (5), Ezékiel „kőisteneknek" (23:37),. Lev 18:21-ben és másutt pedig Molok-nak (az ammóniak tűzistene, szerepel Malkám és Miikom néven is) nevezik. Itt az 5. versből és Ez 20:26-ból kitűnik, hogy a jeruzsálemiek magának Jahvenak gondolták ezt az áldozatot bemutatni, vagyis a Molokot (Melek = király, a menny királya) tisztelték benne. A Szentírás tiltja ezt a kultuszt (vö. Deut 18:10. Bir 11:31, lKir 16:34, És'57:5, Ez 16:20k, 20:25k, 23:37.39, Hós 9:13, Mik 6:7). És 30:33 szerint a Tófetben kerek mélyedés volt, ahová a tüzelőt rakták. A gyermekeket valóban elégették, mert az Ex 13:12-ben és a másutt is található szakkifejezés nem azt jelenti, hogy a gyermekeket csak „átvitték a tűzön" megtisztítás és megszentelés végett. Ez 16:20k inkább arra enged következtetni, hogy először megölték és azután égették el a gyermekeket. Az áldozat értelme és célja pedig az volt, hogy biztosítsák a gyermekáldást és kiengeszteljék az istenség ember-ellenes, démonikus ösztöneit. Az 5. vers második fele tudatosan támadja az ősök kanaáni felfogását Ex 20:28-ben és azt a hiedelmet, mintha a gyermekáldozat kultuszát maga Isten parancsolta volna meg az atyáknak (vö. Lev 18:21). Nem is marad el Isten ítélete. Az a hely, ahol borzalmas elvakultságában gyermekeket áldozott föl a választott nép, tömeghalál helye, hulla-völgy lesz (7). 206.