Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

De minden további nélkül nem merik a bíróság elé vinni Jeremiás ügyét. Előbb jogi alapot keresnek a vádhoz és a kémkedéshez folyamodnak. Jeremiás feddhetetlen életéről tanúskodik, hogy más eszközt nem tudnak kitalálni céljuk eléréséhez, másrészt figyelemmel kellett lenniök azokra, akik előtt hitele és tekintélye volt a prófétának (vö. 19:1, 26:16kk). Az igazság és törvényesség látszatát meg kellett tehát őrizniök és titokban kellett tartaniok tervüket. Jeremiás tudja, hogy milyen veszélyes helyzetbe került személyes élete és igehirdető szolgálata. Ezért menekül ismét oda Istenhez, aki tudja, hogy mindig csak az igazságot hirdette a nyelve: „Figyelj reám Te, URam!" (19). Egyetlen mentsváram te vagy, te figyelj reám, amikor ők figyelik szavamat (a héberben szójáték található a qsb szóval). Az emberi gonoszságtól való rettegéssel szemben az Istenbe vetett bizalom tölti el a szívét és Isten elé járul panaszával. Bosszút kérő szavak törnek ki belőle, egészen a panaszzsoltárok stílusában, ahogyan ez már többször előfordult életében (vö. 11:20, 12:3, 15:15, 17:18). Jeremiás Isten igazságos döntéséért könyörög, de abban a tudatban, hogy „Enyém a bosszú és a megtorlás" (Deut 32:35). Nemcsak átengedi a bosszút a haragvó Istennek (Róm 12:19), hanem könyörög érte olyan szenvedélyesen, hogy megdöbbenünk, megrettenünk tőle. Először arra utal, hogy mennyire igaztalanok hozzá az ellenségei. Hiszen népének a szolgálatában tett mindent. Annak az ügyét vitte nem egyszer Isten színe elé, hogy elfordítsa haragját szeretett népéről (vö. 7:16, 11:14, 14:lkk. 15:lkk). Mivel érdemelte meg, hogy most rosszal fizessenek neki a jóságáért? Kérésével „Emlékezzél, hogyan álltak színed előtt, hogy jót mondjak róluk" (20) Isten igazságára hivatkozik, ahogyan az Ötestámentom kegyesei minden időben ezt tették, ha ártatlanságuk ellenére megvádolták vagy üldözték őket (vö. Zs 17, 35, 109). A továbbiakban persze nem szorítkozik Jeremiás arra, hogy védje meg Isten ellenségeinek a merénylete ellen, hanem büntetésért könyörög (21—23). Meg kell bosszulni azoknak a gonoszságát és cselvetéseit, akik követének a halálára törnek! Fiaikat dobd oda áldozatul az éhségnek, asszonyaikat tedd öz202.