Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

13:24, 23:19), hanem Hóseásnál (13:14k), Ámosnál (1:2) és a zsoltárokban is gyakran előfordul (Zs 50:3k stb.). A szakasz vége rendkívül szellemesen mondja el Isten cselekedetének a belső logikáját: Ha elfelejtették Istent és elhagyták, akkor Isten is elhagyja őket. A szükségben persze majd megint vágyakoznak Isten után (2:27, 14:10), a pap hangosan prédikálja majd a régi szent áldást: „Az ŰR világítsa meg orcáját terajtad! ...Fordítsa az ŰR... tefeléd!" De hiába! Isten nem fordul feléjük. Hiszen ők fordítottak hátat Istennek és nem az arcukkal fordultak feléje. Istennek, a természet és történelem Urának a rendje megáll és érvényesül akkor és ott is, amikor és ahol Isten népe megfeledkezik erről. A PAPOK ÉS A PRÓFÉTÁK JEREMIÁSRA TÁMADNAK 18:18-23 18 Erre azt mondták: Jertek, gondoljunk ki merényletet

2 Jeremiás ellen, mert van még a papnál tanítás

2, a bölcsnél tanács és a prófétánál ige!

3 Jertek, verjük meg őt a saját nyelvével

4 és figyeljünk minden szavára.

5 19 Figyelj reám Te URam, halld meg perlő szavam!

6 20 Hát szabad a jóért rosszal fizetni!? Hiszen vermet ástak nekem!

7 Emlékezzél

8, hogyan álltam a színed előtt, hogy jót mondjak róluk és elfordítsam róla lángoló haragod! 21 Juttasd azért éhínségre fiaikat

9 és add őket fegyveres kézre! Legyenek asszonyaik meddők és özvegyek! Férfiaik legyenek a halál martalékává, ifjaikat kard vágja le a harcban! 22 Jajkiáltás hangozzék házukból, ha hirtelen ozol rájuk! 200.