Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

mi hitünk is. Isten szabadon cselekszik, de úgy, hogy végül' is a helyes célt éri el. Eléri célját a világgal, a népekkel és az emberrel. Jeremiás azonban nem egészen így alkalmazza az ellesett műhelytitkot. Csak az első gondolatot, Isten cselekvési szabadságát emeli ki. De azután azt a gondolatot teszi a középpontba, hogy Isten az ember magatartásának megfelelően irányítja eljárását. Ha elfordul valamely nemzet a jótól a rosszhoz, akkor megszűnnek az addig kegyelmes ígéretek. IIa a rossztól fordul a jóhoz, akkor nem érvényesek az addigi fenyegetések. Ugyanígy a prófétai ige betelj esedését is az emberek magatartása határozza meg: nincs fenyegetés, nincs ígéret, amely ne lenne visszavonható. Ebből is láthatjuk, hogy Jeremiásnak valóban nem az volt a fontos, hogy bizonyos dolgokat előre tudjon és közölje a gyülekezettel. Nem megbízható jövendölő akart lenni, hanem igazi próféta, prédikátor, Isten szava Izráelhez, aki az igével a rossz útról a jó útra akarja vinni, vezetni népét és a gyülekezetet, aki vallásosan akar nevelni, építeni, előbbre vonni, büntetni és gyógyítani. Ez az igazi prófétaság célkitűzése. Ezért mondja ebben a szakaszban Jeremiás: Ha megtértek, nem következik el rátok az ítélet. Figyelmeztetése persze eredménytelen maradt. Határozottan, sőt gúnyosan utasítják vissza: Hiába minden! Megmaradunk azon az úton, amelyet már mi magunk választottunk ki magunknak! A GYÜLEKEZET HŰTLENSÉGE ÉRTHETETLEN 18:13-17 13 Ezért azt mondta az ÜR: Kérdezzétek csak meg a nemzeteket: ki hallott ilyesmiket?! Igen borzalmas dolgot

1 cselekedett Izráel

2 szűz leánya. 14 Elhagyja-e a sziklás' fennsíkot a Libánon hava? 197.