Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

színre. Mindenesetre ott kellett ezeknek a műhelyeknek lenniök, ahol elegendő víz és agyag állt rendelkezésre. A fazekas mesterség ugyanaz volt, mint ma. Az anyagot először puhára taposták és gyúrták. Azután a fazekaskorongra tették. A fazekas-mesterség és agyagcserép-kultúra elég színvonalas volt Palesztinában, ahogyan az ásatások bizonyítják. Innen érthető egyúttal az is, hogy a Biblia olyan sokszor használja a fazekas képét és tevékenységének, a formálásnak a műveletét. Különösen is sokszor alkalmazták a fazekas és az agyag hasonlatát az Isten és az ember (teremtmény!) viszonyára. Ezzel jelölték meg Isten szuverén hatalmát és az ember teremtettségét, illetve Isten szabad rendelkezési jogát és az ember engedelmességét (Róm 9:21). Nem véletlen az sem, hogy Gen 2:7 szerint Isten az embert agyagból formálta. Ezen a helyen a kép egyetemlegesebb. Isten alkotó, teremtő és történelem formáló tevékenységét szimbolizálja, mint Róm 9:21kk-ban. Ügy tűnik, hogy Jeremiás már többször is érdeklődéssel figyelte a fazekasok működését. De amikor egyik alkalommal ott volt az egyik fazekas műhelyében és látta, hogy hogyan formálta ki a fazekas egyik edényt a másik után, érdekes mozzanatra figyelt föl. Ha ugyanis azt látta a fazekas, hogy valamelyi edény nem az akaratának, tervének, elgondolásának felelt meg, akkor egyszerűen újra kezdte és egy másik edényt formált belőle. A fazekasnak ebben a munkájában Istennek azt a cselekedetét látta Jeremiás jelképezve, ahogyan a történelemben hatalmánál fogva cselekszik a népekkel. Villámszerűén fölvillan benne, hogy Isten beszél ezen az emberi eljáráson át és ezt kell hirdetnie. A fazekas dolgozik a puha agyagon. Egész figyelme ráirányul. Szabadon, saját belátása és elképzelése szerint formálja azt és mindig valamilyen formás dolog kerekedik ki belőle. — Ennek a képnek alapján azt várnók, hogy a próféta kétféleképpen alkalmazza a képet: 1. Isten egészen és kizárólag (jó) tetszése szerint bánik a népekkel és emberekkel. 2. Egy bizonyos terv szerint jár el és azt a tervét valósítja meg, amely végül mindennek helyes medret szab és biztosít. Ez a 196.