Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

A 19—21. versek részletes bevezetés az egészhez. Minthogy később „Jeruzsálem minden kapujáról" van szó, „a nép fiainak kapuja" esetleg a templom egyik kapuja volt, ahol a próféta először meghirdette a sabbátra vonatkozó igéit és később a városkapuknál megismételte. Persze lehetséges az is, hogy a mondattanilag hátul sántikáló kifejezés „és Jeruzsálem minden kapujában" csak valóban későbbi toldalék. A 20. versben szereplő megszólítás egy olyan ünnepet tételez föl, amelyen a király, valamint Júda és Jeruzsálem lakossága összegyülekezett. Az a tény, hogy a dekalógus egyik parancsolatjára történik utalás, közelfekvővé teszi azt a föltevést, hogy a szövetség ünnepéről volt szó. A szövetségi dekalógus végrehajtásáért különösen is felelős volt a király. A király és a nép boldogsága és megmaradása függött a parancsolat megtartásától. Az intelem megtiltja a terhek (áruk) bevitelét a városba, tehát lényegében a piaci árusítást a nyugalom napján. Bizonyára az volt a szokás, hogy a parasztok elsősorban szombaton vitték be a városba terményeiket, mert munkanapon nem jutott rá idő. Egyébként is kényelmesebb és kellemesebb volt szombaton délelőtt árusítaniok a templomba igyekvő városi lakosságnak, délután pedig jobban tudtak szórakozni. Nehémiás idejében rendőrileg is megtiltották az ünnepnapi piaci árusítást (13:15kk). Tilos volt azután szombaton általában bármi terhet cipelni, vagy kivinni a házból, tehát bármit is tenni, ami föltűnő volt és zavarta az utca képét és nyugalmát. Persze ezek a követelések még nem lépik túl az élet realitását és még távol vannak a rabbinista tóra-magyarázattól, amely azt is megtiltotta, hogy szombaton 1 km-nél hosszabb utat megtegyen valaki a nyugalom napján. Jézus sem a szombat-parancs ellen harcolt, hanem a törvény és ennek a parancsolatoknak is a kazuista magyarázata ellen (Mt 21:12kk). A szombat megtartása biztosítja nemcsak a normális és rendezett, meg nem botránkoztató társas életet, hanem mindig kapcsolódik hozzá az ígéret is nemcsak az egyén hosszú életére, hanem általában a nép megmaradására vonatkozólag. Színes képben festi meg a királyok és az ünneplő gyülekezet bevonulását, mint ígéretet. (22:4 egy másik követelményhez kapcsolja ugyanezt az ígéretet!). A 26. versben a képet 13 Jeremiás 193.