Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Ez az idő azonban már elmúlt. Megfogadta Jeremiás Isten tanácsát és tudja, hogy a pusztulás bekövetkezik. Ebben anynyira biztos, hogy a 17. versben arra kéri Istent, hogy prófétáját őrizze meg, ne hagyja bajban azon a napon. Ellenben az ellenségei pusztuljanak el (18), szégyenüljenek meg. Sőt sokkal nagyobb legyen a szenvedésük, mint az övé most. Isten úgy vessen véget a harcnak közte és ellenségei között, hogy Jeremiás ügye, tehát Isten ügye, Isten dicsősége diadalmaskodjék. Figyelmeztetnem kell itt még arra is, hogy a 18. verset törülni kellene, ha a 16. verset a fönt jelzett konjektúrával akarnók fordítani. És sokan (Duhm, Cornill) ezt cselekszik. Az általunk adott szöveg esetében azonban nagyon is helyén való itt a 18. vers és ez az értelme. Ez a szakasz még arról is tanúskodik, hogy a zsoltárok hasonló jellegű kijelentéseit (vö. 14. v.) mennyire nem szabad a testi betegség értelmében magyarázni, ahogyan főként az egész BDUHM-iskola tette. Vö. a ll:18kk és 15:10kk-ban mondottakkal is! FELHÍVÁS A SZOMBAT MEGSZENTELÉSÉRE 17:19 - 27 19 Azt mondta nekem az ÜR: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában

1, amelyen bemennek Júda királyai, és amelyen kijönnek, sőt Jeruzsálem minden kapujában, 20 és ezt mondd nekik: Hallgassátok meg az ÜR igéjét, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok ezeken a kapukon! 21 Ezt mondta az ÜR: Vigyázzatok magatokra, hogy ne hordjatok terhet a nyugalom napján és ne vigyetek be Jeruzsálem kapuin! 22 Ki se vigyetek terhet házatokból a nyugalom napján, és semmi munkát ne végezzetek,

2 hanem szenteljétek meg a nyugalom napját, ahogyan megparancsoltam atyáitoknak! 23 De ők nem hallgatták meg, a fülüket sem hajtották rá, hanem megkeményítették a nyakukat, nem hallgatták meg és az intést sem fogadták meg. 191.