Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

már napjainkig. Ha elmarad a korareggeli eső, vagy a keleti szél kiszikkasztja a mezőt, akkor elkerülhetetlen a nyomor városban és falun egyaránt. A királyok nagy tavakkal és vízvezeték-rendszerrel igyekeztek megoldani ezt a problémát. A nyomor hétől-hétre nő. Megkezdődött a városban. A kapuk előtt a széles térségen összesereglenek az emberek és panaszkodnak. Piszkos gyászruhában (vö. a qdr gyök jelentését: piszkos, sötét) ülnek és gondterhelt arcukat a földre szegezik. Majd felugranak, kezüket az ég felé terjesztik és hangos imádságba kezdenek. Jeruzsálem jajveszékelése vezet át a második strófára. A nagy tavak és a magánvízgyűjtők kiapadtak a városban. Maga a szarvastehén, a leggyengédebb anya az állatok világában, otthagyja borját a mezőn az ellés után, mert nem talál táplálékot. A szívós vadszamarakat annyira legyengítette az éhség és a hőség, hogy tátott szájjal kapkodnak friss levegő után. Ilyen szükség idején szokás volt, hogy a gyülekezet a templomba zarándokolt (vö. Jóéi l:13k, 2:15kk). Általános böjt kezdődik (7—9). A menetet a papok vezetik, a nép gyászruhában menetel utánuk jajgatva és siránkozva. Fent a Sionon nagy áldozatokat mutatnak be. A nép leborul a szentély előtt, a pap imádkozik. A nép nevében megvallja a bűnöket és kéri Isten segítségét: „Hiszen te körünkben vagy, URam, nevedről neveznek bennünket: ne hagyj el bennünket!" De a jólét idején nem akart tudni a nép vétkeiről (2:23, 2:35). Most siet a templomba, bűneit megvallani és Isten segítségét kérni a „nevéért" (vö. Zs 23:3), azaz nyilatkoztassa ki a nevét: mutassa meg, hogy mindenható és jóságos Isten, aki nem hagyja cserben a róla nevezett gyülekezetet. Most egyszerre Isten az egyetlen segítség és Palesztina a lakóhelye. Igen, de most mint valami idegen, nem törődik az országgal. Ö a mindenható, de most olyan, mintha megriadt volna: tanácstalan és erőtlen. Isten válaszol a nép panaszára és kérésére (10—16). Ez megfelel a kultikus szokásnak is. A próféta ott áll lélekben a könyörgök között és várja az Isten válaszát. De a gyülekezet kemény választ kap: Jahve nem sokat tart az ilyen bűnbánat159.