Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f
fétálnak 1 1 nevemben a próféták. Nem küldtem őket, nem parancsoltam nekik, nem is beszéltem velük! Hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és maguk koholta csalárdságot 10 prófétálnak nekik. 1 1 15 Ezért azt mondta az ŰR a próféták ellen, akik a nevemben prófétálnak, bár én nem küldtem őket mégis és azt mondogatják: Fegyver és éhínség nem lesz ebben az országban! — Fegyver és éhínség által lesz végük ezeknek a prófétáknak! 16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és fegyver miatt és nem lesz, aki eltemesse őket, — őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. így öntöm ki rájuk a maguk rosszaságát. 1 A szövegből néhány szó kiesett, de fordításunk jól magfelel értelmének. így is lehetne fordítani: „Ez voit az ÜR igéje Jeremiáshoz a szárazság dolgában." — 2 A kapuknál zajlik le a nyilvános élet és az egész forgalom. Ezért mondanak „kapukat" a „lakosság" helyett, vö. Es 3 : 26. — 3 „Fényes uiraik vízért küldték a jobbágyokat" — ebben az értelemben veendő a szöveg. 4 A nagy tavak és a város magántulajdonban lévő ciszternái kiapadtak. Ezért a gazdagak a déli nagy kutakhoz küldik a jobbágyokat. 5 A szarvastehén önfeláldozóan szokta gondozni különben a borját. 6 2 :24, Zs. 104 :11. — 7 Vö. 7 : 16, 11 :14, 15 : 1, Ex 32 :10. — 8 Vö. 6 : 20, 7 : 21k. — 9 6 :14, 8 : 11, 23 :17, 27 : 10, Ez 13 : 14. — 10 5 : 12, 23 :16.26. — 11 Több kézirat alapján vö. BH. — Nem nyilvános prófécia, hanem párbeszédről van itt szó. Szárazság senyveszti az országot. Város és falu, ember és állat egyaránt szenved (1—6). A nép a templomba zarándokol és esőért könyörög Istenhez (7—9). De az Űr nem hallgatja meg könyörgését. A próféta látja, hogy Isten nem szünteti meg ezt a nyomorúságot, sőt még nagyobb szükségről prófétál (10—16). A nagy költő-próféta megragadó képet fest a szárazságról (1—6). Halljuk a városok siránkozását, a parasztok nyomorát, az állatvilág sóhajtozását. Remegve állnak a városok előkelői a város kapujában, a szolgák és jobbágyok a forrásoknál keresik a vizet, fönt várnak a szomjazok, de a rabszolganők üres korsókkal térnek vissza. Nincs víz, nincs kenyér, nincs takarmány! A szárazság már régóta tart és már a mezei állatok is szenvednek tőle. Palesztinában sok nagyon súlyos szárazság és éhínség volt 158.
