Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Szégyenkeznek, pironkodnak, eltakarják a fejüket. 4 A megrémült termőföld miatt, — mert nem volt eső az országban — szégyent vallanak a szántóvetők, eltakarják a fejüket. 5 A szarvas is a mezőn ellett és otthagyta,

5 mert nem volt fű. 6 A vadszamarak·' megálltak az utakon, levegő után kapkodtak mint a sakálok, szemük (szikrája) kialudt, mert nem volt fű. 7 Ha bűneink vádolnak bennünket, URam, cselekedjél nevedért, mert számtalanszor elpártoltunk, vétkeztünk ellened! 8 Óh Izráel reménysége, szabadítója a szükség idején! Miért akarsz jövevény lenni az országban, aki vándorként csak éjjelre tér be? 9 Miért vagy olyan, mint a riadt ember, mint a hősködő, aki nem tud megszabadítani? Hiszen te körünkben vagy, URam, nevedről neveznek bennünket: ne hagyj el bennünket! 10 Azt mondta az ÜR erről a népről: Ügy ide-oda hajbókolni, — azt szerették, nem kímélték a lábukat. Azért nem kedvelte őket az ÜR és most megemlékezik a bűnükről és meglátogatja vétkeiket. 11 Azt mondta nekem az ÜR: Ne imádkozzál ennek a népnek a javáért!

7 12 Ha böjtölnek is, nem hallgatok esdeklésükre. Ha égőáldozatot vagy ételáldozatot mutatnak be,

s nem lesznek kedvesek előttem. Sőt fegyverrel, éhínséggel és dögvésszel vetek véget nekik. 13 Erre azt mondtam: Jaj URam, én URam! De hiszen a próféták mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen. 14 De azt mondta nekem az ÜR: Hazugságot pró157.