Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f
szen éppen abban mutatkozott meg, hogy a bűnöst megbünteti, az igazat pedig megjutalmazza. Ezt tudva és megfigyelve, rendkívül feltűnő, hogy Jeremiás szinte bebiztosítva magát, azzal kezdi kérdését, hogy nem akarja kétségbe vonni Isten igazságát: „Igaz vagy Te, URam, ha perlek is veled, de . . ." (1). Szinte érezzük, hogy Jeremiás mennyire alázatosan mondja ki ezt a gondolatát, amely Istent bírálná. A 2. versben megrajzolja a „bűnösök" (vö. Pálfy, Zsoltárok 19k) szerencséjét: Gyarapodnak, szaporodnak és szinte az a látszat, mintha Isten különleges oltalma alatt élnének. Pedig Isten nevét csak az ajkukon hordják, a szívük mélyén nem törődnek vele (2b. Vö. És 29:13) és azt gondolják, hogy Isten nem büntet, csak jutalmaz. Isten válasza két hasonlatban rendkívül érdekes. Nem is válasz, hanem visszakérdezés. Ha gyalogosokkal futva elfáradtak, hogy akarsz lovasokkal versenyt futni? Ha békében élő országban sem vagy bizakodó, mit cselekednél a Jordán sűrű bozótjai között? Kép nélkül: Ha a könnyű feladattal sem tudsz megbirkózni, mi lesz veled, ha a nehezek következnek majd és szakadnak nyakadba? Isten tehát elutasítja a számonkérést. Sőt feddésével megszégyeníti a prófétát: Zúgolódik a könnyű teher alatt, amikor ennél sokkal súlyosabbat akar rábízni! A maszoretikus szöveg ezt a nehezebbet, súlyosabb helyzetet, saját családtagjainak az ellenséges magatartásában látja (6). De alig hihető, hogy ez fokozást jelentene a meghiúsult orvtámadáshoz képest, tehát a 6. vers most nem az eredeti helyén van. Mások (pl. Rothstein) arra gondolnak, hogy Jeruzsálemben még más nagyobb veszélyek leselkednek Jeremiásra. Isten válaszát szerintem csak úgy lehet értenünk, hogy Jeremiás sokáig gondolkodott a fenti problémán, amíg olyan válasz alakult ki benne, ami ellentmondott saját vélekedésének s ezért kívülről jövőnek, Istentől származónak fogadta el. A két szakasz idői elhelyezése bizonytalan. Sok minden szempont amellett szól, hogy működésének a későbbi szaka142.