Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

szában történt események ezek, amikor már nemcsak saját otthonában, hanem másutt is támadták próféciái miatt (templomi beszéd, stb.) és egyre inkább egyedül maradt. ISTEN MEGSIRATJA AZ ELPUSZTÍTOTT ORSZÁGOT 12:7 - 13 7 Elhagytam a házam, magára hagytam örökségem,

1 a magam kedvesét adtam ellenségei kezébe. 8 Örökségem rámtámadt, mint az erdei oroszlán: rám bömbölt hangjával, ezért gyűlöltem meg. 9 Tarka madár

2 az örökségem, hogy körülfogják a madarak!? Gyűljetek hát össze mezei vadak mind, siessetek enni! 10 Sok pásztor

3 irtotta szőlőmet, letaposták osztályrészemet; s tették kívánatos osztályrészem pusztasággá, sivataggá. 11 Sivárrá tették, gyászba borult miattam, mint a sivatag. Sivárrá vált az egész ország, de nincs, aki szívére vegye. 12 A pusztában minden dombra

4 pusztítók érkeztek. Mert az Ür fegyvere pusztít az ország egyik végétől a másik végéig. Nincs békesség egy testnek sem! 13 Búzát vetettek, tövist aratnak.

5 Fáradoztak, de nem boldogulnak. Szégyent vallanak termésükkel

0 az ÜR lángoló haragja miatt. 143.