Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)
Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f
olyan bűnt Isten és felebarátai ellen, hogy emiatt megérdemli testvérei, rokonai és az emberek gyűlöletét?! Istenhez fordul, az igazi bíróhoz, a vesék és szívek vizsgálójához *(vö. 17:10,. 20:12, lSám 16:7, IKrón 28:9, Zs 7:9, 26:2). Jeremiás földi bíróság elé is állíthatná a bűnösöket. Ö azonban Istenre bízza az ítéletet, aki ismeri az emberek titkos gondolatait is és éppen ezért egyedül képes igaz ítéletet mondani, vagyis az igazak oldalára áll (vö. Hempel, Gott und Mensch im AT 2. 1936. 231). Ez előtt a mindenen „átlátó" bíró előtt elmondhatja, hogy jólismert érzülete nemcsak rokonai, de általában honfitársai iránt is (12:3a) és ezért semmiféle kötelességmulasztás nem terheli. A szavak azonban keserűen hullanak ajkáról. Nem személyes bosszúvágy indítja Jeremiást erre az imádságra, hanem az bátorítja föl, hogy az Isten által reá bízott küldetését akarják megakadályozni. Hiszen ő csak eszköze Istennek! De ha őt megölik, akkor Istent kapcsolják ki az életükből (vö. 12:3, Lk 10:16). Ezért kéri Istent, hogy büntesse meg őket. Jeremiásnak ezt az imádságát sem szépíteni, sem eltúlozni nem szabad! A döntő benne, hogy ügyét az Istenre bízza (vö. lPt 2:23) és abban a reménységben teszi ezt, hogy Isten megbosszulja magát és elpusztítja ellenségeit. Istentől várja rehabilitációját! Ennek ellenére is látnunk kell, hogy milyen nagy különbség van az Űjtestámentom és az Ótestámentom kegyese, még a legkegyesebbek között is. Mekkora különbség van pl. Jézus és Jeremiás között, aki pedig szavaiban és élettörténetében olyan közel áll Jézushoz! De milyen nagy a különbség Jézus és Jeremiás között, ha ezt a két mondatot összehasonlítjuk: „Meglátom bosszúdat rajtuk" — „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek!" Az ÓT magaslatain is más szinten mozog, mint az Űjtestámentom és az ÖTtól az ŰT-ig még hosszú az út. Isten válasza mutatja, hogy Jeremiás bosszút kérő imádsága összeegyeztethetetlen istenhitével (21—23), hiszen Isten nem utasítja el kérését, hanem inkább megjeleníti teljesítését: Kiírtja nevüket, ahogyan azok akarták Jeremiás nevét kitörölni (19b), mert utódaikat fegyver és éhínség pusztítja el. És borzalmas sors utód nélkül meghalni az olyan embernek, aki nem ismeri a jövő reménységét: a föltámadást! 140.
