Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

A prófécia háttere valamelyik szövetségi ünnep a templomban (15:2, vö. 7:11): Város és vidék, az egész nép összegyülekezett. Az év legnagyobb ünnepeit Isten üdvösséges tetteinek az emlékére tartották. Így megemlékeztek az egyiptomi kivonulásról, a Sinai hegyi törvény adásról. A nagy ünnepeken felolvasták a legfontosabb törvényeket, a „szövetség igéit" (Isten kizárólagos tisztelete, erkölcsi parancsolatainak a betöltése, ígéretek) és megújították a szövetséget. Most azonban veszélyben forgott mindez. Ezért a szövetségi kérügma hordozójának, Isten követének, Jeremiásnak kellett a színre lépnie. Miután a papok felolvasták a törvényt, az átkot és az áldást, akkor kellett elmondania annak megtartóira, illetve megszegőire (vö. Num 5:22, Deut 27: 15 kk, Neh 5:22). A szövetség alapja Isten megelőző kegyelme, szövetségi hűsége, szeretete, amely a szövetség népének a történetében egyrészt az életrend (törvény) biztosításában, másrészt a jövőre vonatkozó isteni ígéretekben (Isten országa) aktualizálódik. Nem két egyenrangú partner szerződése tehát a szövetség, hanem Isten „adománya" az üdvösségre. Két üdvténnyel világosítja meg ezt a próféta: Az egyiptomi szabadulással és az atyáknak adott esküvel (5). Akkor és azóta sem kíván mást gyülekezetétől, csak hogy hallgasson reá, azaz engedelmeskedjék neki. De a próféta felhívása eredménytelen maradt. Hiába intette és fenyegette meg Isten átokkal az engedetleneket (3, vö. Ex 20:5, Deut 28:15kk), nem hallgattak reá. Isten összeesküvésnek minősíti ezt a magatartását a népnek (9), hiszen az isteni parancsolatok teljesítése helyett gonosz szívének a makacs hajlamait követi. Ez az összesküvés arról tanúskodik, hogy a mai nemzedék egy fokkal sem jobb mint az ősök: visszatért az atyák bűneihez (10). bár maga a sb ige arra utal, hogy egy közbeeső nemzedék (Jósiás kora) engedelmeskedett az Úrnak és a mostani az azt megelőzőt követi. Izráel egész története a hűtlenség története! Nem egyes gonoszok, hanem az egész nép (Izráel háza és Júda háza) mondta föl ilyen módon a szövetséget Istennel. Ezért most Isten is fölbontja a maga részéről a szövetséget. A szövetség eredménye az ígéret földjének az elnyerése volt (5). A fölbontás következménye annak elvesztése, a szövetség népének a pusz134.