Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

hiábavaló, semmitérő bálványok tisztelete (fegyelme) „fabatkát sem ér!" (5). Mennyire más az Űr, Izráel Istene, akihez sem a népek bölcsei, sem hatalmasai nem mérhetik magukat (6k). Öt nem emberi kéz alkotta, hiszen Ö minden teremtmény Alkotója. A „népek Királya", akihez nem a pogányok babonás rettegésével, hanem az „istenfélelem" tisztult érzésével és magatartásával kell közeledni (vö. Pálfy, Istenfélelem). „De az ŰR igazán Isten" az „álistenekkel" szemben (Deut 13:15, 17:4). Ez a megállapítás vezeti be a szakasz második felét, amely himnikus formában dicsőíti az „élő Isten" felségét és hatalmát. A bálványok élettelenek — az Isten élő ŰR. A bálványok élete addig tart, amíg tisztelőik élnek — ez az Isten örökkévaló Király (vö. Ex 15:18, Zs 10:16, 24:8kk, 44:5, 103:19, 114:2, 145:1, 146:10, 149:2). A bálványok tehetetlenek: sem jó, sem rossz nem származhatik tőlük — Isten előtt megrendül a föld és a népek világa! A menny és a föld megteremtésével nyilatkoztatta ki legelőször mindenhatóságát és alkotó-tevékeny bölcsességét. Csodálatosan folytatja világfenntartó működését, amit a 13. vers azzal szemléltet, hogy villámmal és mennydörgéssel megnyitja az ég csatornáit és eső hullik a földre. Parancsot ád a felhőknek és kibocsátja „tárházából" a szelet (vö. Jób 37:9, 38:22). Tanácstalanul, sőt megszégyenülten áll meg az ember a teremtő Isten ilyen hatalmának a láttára. A 15. vers még egyszer összefoglalja a pogány istenek múlandóságát és hiábavalóságát, hogy az élő Isten „egészen más" jellegét csak még jobban kidomborítsa. A pogány bálványok és népek fölött kimondott ítélete (10), Izráel kiválasztása, aki a mindenség „Formálójában" a maga osztályrészét tisztelheti (16), azt akarja most hangsúlyozni, hogy Isten nemcsak a természet élő Ura (12), hanem a történelem Istene is. Joggal nevezik tehát a „Seregek URának", aki isteni felségét megbizonyítja minden mennyei és földi hatalmasságon. (A 12—16. versek 51:15—19-ben újból jelentkeznek.) Az összeomlás (10:17—21). — A fejezet többi része a 9:9— 21-ben ecsetelt helyzetet tételezi föl és mielőtt 10:1—16-t közbetoldották volna, irodalmilag ahhoz kapcsolódott. Minden 9 Jeremiás 129