Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

— 4 Rendszerint a spanyolországi Tarsessusra gondolnak a magyarázók. — 5 A név ismeretlen, ezért a különböző szöveghagyományok ofirt olvasnak, vö. BU. — 6 Aráin nyelvű prózai betoldás, aimit eredetileg a kézirat rnargójára, írtak liturgikus szóvégiként és később belemásoltak a folyamatos: szövegbe. Már a revideált Károlyi-szöveg is zárójelbe teszi. Egyesek varázssizöveget sejtenek beinne, vagy érvet, amit a pogányokkal folytatott vitában használtak föl a zsidók. — 7 Az akkori ember világiképe szerint a föld hatalmas, oszlopakon, nyugszik (Bír 16 : 26'kk). Az oszlopokon esetleg a hegyeket érti, amelyek Jóíb 26 : 11 szerint az ég oszlopai ugyan, de a földé is lehetnek s mint ilyenek a földikorongon át mélyen belenyúlnak a földialatti vizekbe (Jób 38 : 6, Péld 8 : 25). Ezek fölött az oszlopok fölött feszítette ki Isten mint valami sátorlapolt: az eget. — 8 Az „aranyatérő" tavaszi és őszi esőket vihar vezeti be (Zs;. 135 : 7). — 9 A szélnek is megvan a menynyei kamrája, ahonnan Isten parancsára tör elő — az akkori ember világképe sízeriint. — 10 Vö. 8 : 12. —· 11 Vagyis az ÜR. Az ÖT-ban gyakran előforduló' kép: Isten a papok (Num 18 : 20), a kegyesek (Zs 16 : 5, 73 : 26, 119 : 57, Jer Sir 3 : 24) osztályrésze vagy örökségé. Más^ kor Izráel Isten „osztályrésze" (Deut 32 : 9). — 12 Zs 74 : 2, Jákob és Izráel itt nem népi-nemzeti értelemben szerepelnek, hanem, a szellernilelki Izraelről van szó, ellentétben a pogányokkal. — 13' A szó csak itt fordul élő, de mert aiz arab knc jelenítése: összehúzni, a batyu, motyó szavak helytállóak ezen a helyen. Különböző képek azt igazolják, hogy a foglyok kevés: mioityójukat magukkal vihették a fogságba. — 14 GL, alapján, mert Jeremiás itt népével vállal közösséget a szenvedésben,. A 10. fejezet három, eredetileg önálló darabból tevődik össze: 1—14: Összeütközés Isten és a bálványok között; 17— 21: Intelem és a nép panasza az összeomlás miatt; 22—25: Jeremiás imádsága. Isten és a bálványok (10:1—16). — Majdnem az összes exegéták egyetértenek abban, hogy ez a szakasz eredetileg nem Jeremiástól származott, mert föltételezi a fogság szellemi hátterét és igen nagy rokonságot árul el az ÓT-nak a fogságban és a fogság utáni korszakban keletkezett irodalmi termékeivel. Nemcsak műfajilag, hanem tartalmilag is (Deut 4:28, Zs 115:4kk, 135:15kk, És 40:19k, 41:6k, 44:9kk, 46:5kk). Jeremiás arról és azért prófétál, mert a választott nép a baálkultuszt és a csillagimádást tette magáévá. Itt viszont még csak az a veszély fenyeget, hogy a pogányok útja (vö. 2:23, Csel 18:26, 19:9.23), vagyis a pogány kegyességi gyakorlat elcsábítja Isten gyülekezetét. Aligha lehetne kétségbe vonni, hogy ez a szakasz mostani 127.