Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

18 Mert azt mondta az ÜR: kiröpítem parittyámból az ország lakosait most ez egyszer. Megszorítom őket, hogy megtaláljanak. 19 Jaj nekem, összetörtem! Zúzódásom gyógyíthatatlan! De azt mondtam: Betegség ez ugyan, de elhordozom. 20 Sátram elpusztult, minden sátorkötelem elszakadt. Fiaim elmentek, nincsenek. Nem feszíti ki senki sátramat, nem vonja föl sátorlapjaimat. 21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok, nem keresték az URat. Ezért nem jártak sikerrel, egész nyájuk szétszóródott. 22 Egy hang! Egy hír! — „Íme eljött!" Egy nagy zúgás Észak földje felől. Sivár pusztává teszik Júda városait, sakálok tanyájává. 23 Tudom URam, az embernek nincs hatalmában a maga útja és senki járókelő nem irányíthatja lépteit. 24 Fenyíts meg bennünket

1'' URam, de mértékkel, ne haragodban, hogy semmivé ne tégy! 25 öntsd ki lángoló haragodat a népekre, amelyek nem akarnak tudni rólad, és a királyságokra, amelyek nem hívják segítségül nevedet. Mert megemésztették Jákobot, megemésztették, végeztek vele és elpusztították lakóhelyét. 1 Az 'el helyett 'et olvasandó. Vö. S és 12:16. — 2 A chuqqót jelentése általában: „előírások". Valószínűbb azonban, hogy chittat olvasandó = a népek rettegése (a vallás, religio értelmében) hiábavaló, hiszen a névszói állítmány egyesszámban van. — 3 A processiókon körül hordozott bálványok olyanok voltaik, mint a tarkabarka bábuk. 126.