Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

8 Egyaránt ostobák és balgák, a hiábavaló bálványok fegyelme fabatkát sem ér! 9 Vert ezüst, Társisból hozták'' és úfázi arany;

5 mesterember csinálmánya, ötvös kezemunkája, öltözetük kék és bíborpiros: bölcs mesterek munkája mindahány! 10 De az ÜR igazán Isten, élő Isten ő, örökkévaló Király. Fölháborodásától megrendül a föld, nem bírják el kárhoztatását a népek. 11 Mondjátok ezt nekik: „Az istenek, akik az eget és a földet nem alkották, el fognak veszni a földről és az ég alól!"

6 12 Ő alkotta a földet erejével, Ö szilárdította meg a világot bölcsességével, az Ő értelme feszítette ki az egeket.

7 13 Mennydörgő szavára víztömeg támad az égben, ködfelhőt hoz fel a föld széléről, villámokat alkot az esőhöz

8 és szelet hoz ki tárházából.

9 14 Ostobának bizonyult minden tudatlan ember, megszégyenült minden ötvös a bálványok miatt, mert hazugság az öntvénye, nincs abban lélek! 15 Hiábavalók azok, nevetséges dolgok, meglátogatásuk idején elvesznek majd.

1

0 16 Nem olyan mint ezek Jákób Osztályrésze,

1

1 mert Ő a mindenség formálója, Izráel pedig örökségének a törzse,

12 a neve: „Seregek URa!" 17 Szedd össze a földön batyudat,

1

3 ostromlott város lakosa! 125.