Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

a lekaszált hullák. A félelmetes kaszás nyomában senki sem halad, hogy összehordja a „kévéket". Ott maradnak eltakarítatlanul, mint trágya a mezőn! Először jelenik meg az irodalomban a „nagy kaszás", ami azután az emberi alkotóművészet nagy motívuma lett. De Jeremiásnál az a tény marad mindig eredeti és egyúttal megrendítő, hogy a halál könyörtelen ténye és aratása mögött mindig ott tudja az élő Istent, akiben talán éppen azért hisz olyan rendíthetetlenül, mert nemcsak az életnek, hanem a halálnak is az Ura. MIVEL DICSEKEDJÜNK? 9:22-23 22 Azt mondta az ÜR: A bölcs ne dicsekedjék bölcsességével, ne dicsekedjék a vitéz vitézségével, a gazdag ne dicsekedjék gazdagságával! 23 Hanem azzal dicsekedjék a dicsekvő, hogy értelmes és tudja rólam, hogy én vagyok az ÜR, aki szeretetet, jogot és igazságot teremtek a földön, mert ezekben telik kedvem, — így szól az ÜR. A helyes és helytelen dicsekvésről szóló kijelentés jól ismert az Űjtestámentomból is (IKor 1:31, 2Kor 10:17, Jak 1:9k). A bölcsességirodalom stílusában szembefordul itt a próféta azzal az életszemlélettel, hogy a bölcsesség, a hatalom és a gazdagság fénypontjai az emberi életnek (vö. IKir 3:12k). Nem azért mond bármit is ezek ellen, mintha ezeknek semmi értékét nem látná, hanem mert ezek birtokában nagy a „kísértés", hogy megfeledkezik az ilyen ember arról, aki kezében tartja az ember jelenét és holnapját. Ezért állítja szembe a hamis dicsekvéssel a 23. versben az igazi értelmességet. Az ÓT értelmezése szerint azonban ez az értelmesség és okosság nem valami értelmi magasabbrendűségét jelent, hanem az istenismeretet: annak a megismerését, aki végső fo121.