Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

Aegypter, 1923.138.) Ezért vonatkozik minden korra és minden körülményre, amit Jeremiás 2b és 5b-ben különösen is hangsúlyoz, hogy az erkölcstelenség alapja az isteni normák hiányában van. Mert aki ilyen módon megsérti az igazságot, az nem tiszteli a másik ember jogát sem az élethez. Aki — modern szóval élve — hidegháborút folytat a másik ember ellen, az a melegháborútól sem riad vissza! A hazug szó már vétek az ötödik parancsolat ellen! A rágalom gyilkol! Ezért kell Istennek olvasztárként föllépnie gyülekezetében (vö. 6:27kk), aminek azonban itt nem nevelő, hanem ítéletes vonatkozása van. Nem a rosszakat akarja elkülöníteni, a salakot leválasztani a nemes fémtől, a megjavíthatóktól és nem a jó magot keresi ebben a gyülekezetben, hanem az egész közösség totális romlottságát fedi föl. Megundorodva ettől a látványtól legszívesebben visszavonulna Jeremiás próféta működésének a színteréről, hogy meghúzza magát a pusztában egy szerény kunyhóban (1). A panaszzsoltárok stílusa és tartalma lép elénk ebben a szakaszban (vö. Zs 55 és Baumgartner, Die Klagegedichte Jeremias. BZAW, 32). A PRÓFÉTA GYÁSZÉNEKE 9:9-21 9 Sírásba, siratóénekbe

1 kezdek a hegyek miatt és gyászénekbe a pusztai legelők miatt. Mert kiégtek, ember nem megy át rajtuk, és nem hallik a nyájak bégetése. Az ég madarai is, az állatok is elbújdostak, elköltöztek.

2 10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem, sakálok tanyájává,

3 Júda városait pedig sivár pusztává teszem — lakatlanná. 11 Ki az a bölcs ember, aki bele tud látni ebbe és hirdetni tudja, amit az ŰR szája kijelentett neki: 117.