Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

10 Azért asszonyukat másoknak adom, mezőiket a hódítóknak, mert apraja-nagyja mind nyerészkedésre adta magát; prófétája, papja mind hamisságot cselekszik. 11 Mert népem leánya romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: „Békesség!" Békesség? — Nincs békesség! 12 Szégyent vallottak, mert útálatosat cselekedtek. De szégyenkezni nem szégyenkeztek és már pironkodni sem tudnak. Azért elesnek majd az elesőkkel, fölbuknak meglátogatásuk idején — mondotta az ÜR. 13 Szüretelnem kellene náluk

2, — így szól az ÜR. De nincs szőlőfürt a tőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt. Ezért legázoltatom őket. 14 Miért ülünk veszteg?! Gyűljetek össze, menjünk az erődített városokba és ott legyünk nyugton!

3 Mert Istenünk, az ÜR megnyugtat bennünket,

4 mérget ád innunk, mert vétkeztünk az ÜR ellen. 15 Békességre várunk, de nincs semmi jó, a gyógyulás idejére, de itt a rettegés

5. 16 Dán felől hallatszik lovainak prüszkölése, méneinek nyihogásától reng az egész föld. Ha megérkeznek, megemésztik az egész országot: a várost és lakóit. 17 Bizony mérges kígyókat küldök rátok, 109.