Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

amelyeken nem fog varázslás, és megmarnak benneteket, — így szól az ŰR. 1 A hébernek nincsen szava a levegőre. — 2 Vö. G. — 3 és 4 A dmm igéből: nyugton lenni, vö. 47 : 6. — 5 A 15. vers 14 :19-ben újból szerepel. A nép magatartása érthetetlen (4—7). — A legtöbb exegéta önálló szakasznak tekinti. Szerintem Izráel konokságára utal vissza (7:24kk) és megokolja újból, hogy miért lesz kíméletlen Isten ítélete a megtérni nem akaró gyülekezeten, a választott népen. Alaptétele, hogy „senki se bánja rosszaságát" (6). A bűnbánat és megtérés megtagadása érthetetlen, hiszen ellene mond a természetes emberi ösztönnek is. Űjra talpra akar állni, aki elesett és a helyes útra akar visszafordulni, aki eltévedt. Isten népe viszont kitart a tévúton (5:3, Zs 95:10). Tudják ugyan, hogy helytelen a magatartásuk, de eszükbe sem jut visszafordulni, megtérni (szójáték a sb igével). Jeremiás ítélete nem elhamarkodott. Figyelt és hallgatózott (v. 9. 5:4k, 6:9.27), de hiába: A bűn lejtőjén zuhannak lefelé, mint a megvadult lovak. Jeremiás föladta a reményt, hogy megjavulnak. Annál megszégyenítőbb ez a körülmény, hiszen még a vándormadarak is pontosan tudják, hogy mikor kell visszatérniük (vö. És 1:3). Amit mi állati ösztönnek tartunk, az az akkori ember szerint engedelmeskedés az isteni parancsnak, mert a mispáth szónak itt rend az értelme (vö. Pálfy, Zsoltárok 22k). Mindegyik vándormadár tudja a teendőjét és így megszégyeníti az embert, aki nem akar tudni Istenéről, illetve Isten erkölcsi rendjéről. Az írástudók hazug tolla (8—13). — A farizeusi kegyesség történetének egyik szakaszát leplezi le Jeremiás ezekben a versekben. Itt tűnik ki, hogy mit akar mondani a próféta a 6. versben ezzel a mondattal: „Nem igazán beszélnek". Aki azt hiszi, hogy bölcs, az nem fogadja el az intelmet (vö. 8:4kk). Kegyességének a helyességét az Űr tanításának a betűszerinti értelmezésével igazolja (vö. Pálfy, Zsoltárok 20k). 110.