Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

De az életben maradtak sorsa olyan lesz, hogy szívesebben cserélnének a halottakkal, Istennek ez a fenyegető jövendölése szinte szórói-szóra beteljesedett Jeruzsálem elestekor. És Jeremiás szemtanúja volt. AZ ÍTÉLET OKAI 8:4-17 4 Mondd meg neki, hogy ezt mondta az ŰR: Ha elesik valaki, nem akar-e fölkelni? Ha helytelen útra tért, nem fordul-e vissza? 5 Miért fordult hát el ez a nép, Jeruzsálem, örökös elfordulással? Miért ragaszkodtak a csalárdsághoz, nem akartak visszafordulni? 0 Figyeltem és hallgatóztam: nem igazán beszélnek. Senki se bánja rosszaságát és nem mondja: Mit tettem?! Mindenki a maga útjára tért, olyanok mint a harcban száguldozó lovak. 7 Még a gólya is az égen

1 ismeri a maga rendelt idejét, a gerlice, a fecske és a daru is ügyel, mikor kell megjönnie, csak az én népem nem ismeri az ÜR rendjét! 8 Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk és nálunk az ÜR tanítása! Igen! De hazugsággá tette azt az írástudók hazug tolla! 9 Szégyent vallottak a bölcsek, megrémültek, mert rajtakapták őket! Íme az ŰR igéjét vetették meg, mi hát a bölcsességük?! 108.