Pálfy Miklós: Jeremiás próféta könyvének magyarázata. I. 1–25:14 (Budapest, 1965)

Jójákím király uralkodása alatt 7—20. f

nem megátalkodott rossz szívük tanácsa szerint jártak, háttal felém, nem arccal. 25 Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom országából, a mai napig, naponta elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, időben elküldtem. 26 De nem hallgattak rám és a fülüket sem hajtották hozzám, hanem megkeményítették a nyakukat és roszszabbak lettek, mint atyáik. 27 Amikor elmondod nekik mindezeket a dolgokat, nem fognak rád hallgatni. Bár kiáltasz nekik, nem válaszolnak. 28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, az ÜRnak a szavára és nem fogadta el a figyelmeztetést. Elveszett az igazság, kipusztult a szájukból. Itt megint a templomudvaron találjuk a prófétát. Nézi, hogy hogyan mutatja be az ünneplő tömeg áldozatait. Az áldozatokból visszamaradt darabokat megette a család a rokonokkal és barátokkal együtt. S közben azt hitték, hogy az áldozattól függ, hogyan szereti Isten a népet. A nép nem talált kivetni valót abban, hogy tiszteli az Urat s közben pogány viszonyt teremt az ,,ég királynőjével". Az eleven Isten féltő kizárólagossága nem termelt még ki „istenfélelmet." De megszólal Jeremiás. Felszólítása (21) kigúnyolása az egész áldozati „nagyüzemnek". Az égőáldozat maradéktalanul Istent illette (Le

ν 1), a véresáldozatot pedig megosztották az Űrral (Lev 3, 7:llkk). A próféta arra szólítja föl őket, hogy az égőáldozati állat húsát is egyék meg. Nemcsak azt akarja ezzel mondani, hogy Isten nem reflektál reá, hanem az egész szent szertartást profánnak minősíti kijelentésével (vö. Hós 8:13). Még súlyosabb az a kijelentése, hogy Isten nem adta az áldozati kultuszt. Hát nem isteni eredetű? Akkor hogyan beszélhet az üdvtörténet Krisztus áldozatáról, az áldozat központi jelentőségéről az üdvtörténetben? A sok megoldási kísérlet közül ma is csak azt tudom elfogadni, amelyet 1955ben fejtettem ki: „Lényegében Jeremiás próféta is azt mondja, amit Hós 6:6 és az Ámos-helyek. Jeremiás kortársai nagyon jól tudták, hogy Isten parancsolta meg atyáiknak a különböző áldozatokat. Hiszen az áldozatok bemutatásával bizonyára elmondták a papok a „szereztetési igéket" is és senki sem gondolt arra Jeremiás igehirdetésének a hallatára, hogy 104.