Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)
Bevezetés - 3. §. A zsoltárok használata
3. §. A zsoltárok használata. A zsoltárok könyve a fogság utáni zsidó gyülekezet énekeskönyve volt. összeválogatásánál döntő szempont volt, hogy istentiszteleti használatra alkalmas legyen az illető zsoltár. Hiszen ma már tudományos közkincs az a felfogás, hogy az ótestámentomi zsoltárköltészet a kultusz talaján virágzott ki. A zsoltárok felirata bizonyítja ezt elsősorban. Egyes feliratok kifejezetten meg is jelölik azt az istentiszteleti alkalmat, illetve kultikus ünnepélyt, amelyre készültek vagy alkalmasak, hogy ott előadják őket. Így pl. a „templomszentelés ünnepe" megjelölés (Zs 30) minden bizonnyal a fogság utáni gyülekezet kultikus ünnepe volt. Nemcsak a zsoltárok szerzőségére és történeti hátterére vonatkozó feliratok, hanem a liturgikus és zenei feliratok értelmének megállapítása is fontos az illető zsoltár tartalmára, értelmezésére és műfajára vonatkozólag, ezért külön is foglalkozunk ezzel a kérdéssel. 1. A „sír" (ének) fogalma gyakran együtt szerepel a „mizmór" (ének, zsoltár) szóval (Zs 30:1, 48:1, 92:1 stb.). Mindkettőt zenekísérettel adták elő (Zs 33:2, 98:5 stb.). A „sír" azonban mindig a templomi istentisztelettel összefüggésben szerepel s talán kimondottan azokra a kultikus és templomi énekekre vonatkozik, amelyekben Jahvét és jelenlétének a helyét (szentélyt) magasztalják. A Krónikák könyve szerint énekkórusok adták elő zenekísérettel ezeket az énekeket (vö. IKrón 6:16k, 25:6k, 2Krón 5:13, 23:18). A „mizmór" viszont mindig Jahvera, magára vonatkozik. A G legtöbbször „zsoltárának (pszalmosz) fordítja. A héber szó értelmével kapcsolatban arra szoktak hivatkozni, hogy a zmr gyök jelenti a szőlőtőke megmetszését (vö. Lev 25:3k, És 5:6) és magának a szőlőnek a „szedését" is (carpere). Zenei értelemben pedig valamilyen húros hangszer „pengetését" jelentené. Mások viszont utalnak arra, hogy az akkád nyelvben a zamáru jelentése csupán „énekelni" s ezért az ÖT-ban is „énekelni", „játszani", „dicsérni" a jelentése. A „mizmór" 35 zsoltárban szerepel ebben a szókapcsolásban: mizmór ledávíd vagy ledávíd mizmór. A Krónikák hagyománya szerint ugyanis Dávid volt a kultikus berendezettségek kezdeményezője és megteremtője (vö. IKrón 22:2— 6