Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 12. zsoltár

(hesed) a legfontosabb erkölcsi fogalom. Vallásos viszonylatban is erről van szó. „Szövetség" van Isten és teremtése, Isten és népe, Isten és az egyes ember között, aki tagja annak a választott népnek. Ezt a szövetséget megtartja Isten még akkor is, amikor emberi számítás szerint már nem kellene szolidaritást vállalnia népével. S mivel Isten szövetségi viszonyban él vele, az ember is elkötelezettje a hesed által embertársainak. A hűséges ember mindent Istentől vár és kap és Isten színe előtt jár, vele szeretetközösségben van (Zs 16:10, 18:26 stb., Deut 33:8, Mik 7:2). A hűséggessel szemben Isten hűséges (Zs 18:26). A hűséges ember tehát azonos az „igaz emberrel", csak ennél a hangsúly az erkölcsi magatartáson van, amannál pedig a „hív" kapcsolaton Istennel (Ám 5:4.6.14). Ellentéte tehát nem az „istentelen", hanem éppen azok a vallásos emberek, a gyülekezetnek azok a tagjai, akik a saját igazságukra, „erejükre", érdemeikre támaszkodva elveszítették az igazi és őszinte kapcsolatot Istennel s ebből kifolyólag nem vállalnak közösséget embertársaikkal sem. Hasonló eredményre vezet a „hívők" megjelölés vizsgálata is. A „hívés" ószövetségi szava az ámen szó: az a „szilárd pont", amire építeni lehet s ezért beszél az ÓT „megbízható" emberekről (Ex 18:21). Személyekkel kapcsolatban az „állhatatosság, hívség" értelme lesz (Zs 31:6, 54:7, 57:11, 108:5) különösen ebben az összefüggésben: „szeretet és hűség", vagy „tartós, valóságos szeretett" (Gen24:49, Zs 25:10, 40:11). Azokról a gyülekezti tagokról van tehát szó, akik hűek Jahvehoz és szövetségi rendjéhez. Az a panasz, hogy fogytán vannak a Jahvehoz hű izráeliek, gyakori az ÓT-ban (lKir 19:10, Hós 4:1, Jer 5:1, És 57:1, 59:14kk) és Luthert is ez a tapasztalat indította az „Ach Gott vom Himmel, sieh darein" kezdetű énekének a megírására. A kanaáni életstílus behatolt Isten népe életébe. A „törvényszegők" (Zs 1,1) csoportja lett a szóvivő a gyülekezetben. Azok tehát, akik nem vonták le „hitükből" a gyakorlati konzekvenciákat az emberi együttélés minden pontján, akikből hiányzott a hitből fakadó erkölcsi magatartás. Az emberi és gyülekezeti közösség mélyreható megromlásáról van itt szó egy konkrét ponton: Az emberi érintkezés 34