Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 12. zsoltár

egyik legfontosabb területén, a beszéd, a kimondott szó világában. A hazugság, az őszinte szó hiánya, mely szétzilál minden emberi közösséget, a rágalmazás, amely ajtót nyit minden jogtalan cselekedetnek, — válaszfalat vont ember és ember közé. „Értéktelen", „tartalmatlan" lett a szó, amelynek pedig éppen az a rendeltetése, hogy a megértés és egyetértés eszköze legyen embertől az emberig. „Felemás szív" diktálja a szavakat, amelyek éppen ezért gyilkos fegyverré válnak a másik ember megrontására, a közösség metafizikai alapjainak a megsemmisítésére. Mert a közösség csak akkor egészséges, ha az igazságon épül fel. Innen már csak egy lépés a 3. és 4. versek megállapítása: Az igazságot és szeretetet lábbal tipró embert elkápráztatja saját hazugsága és máris az „eritis sicut deus" útjára lép. A teremtés rendje szerint a beszéd egymás mellé rendeli az embert (Gen 2:19). A hübrisz (gőg) ezt a rendet tépi szét. Isten büntető közbelépéséért könyörög az ártatlanul rágalmazott és igazságában megtámadott zsoltáros (4—5). Idézi a „bűnösök" fennhéjázó kijelentéseit (vö. Zs 10:4.6.), hogy közbelépésre indítsa az Urat. Egyesek az 5. versben mágikus átokszavakra gondolnak (SMowinckel), holott Isten uralmát vonják kétségbe. Isten válasza (6). — Isten kijelentése szab határt ennek az emberi elbizakodottságnak. Mowinckel, Gunkel és Begrich mutattak rá először arra, hogy egy pap vagy kultuszpróféta ajkáról hangzik el ez a kijelentés („orákulum") [Vö. Begrich, Das priesterliche Heilsorakel: ZAW 52 (1934) 81—92], amilyennel másutt is találkozunk (Zs 2:7k, 32: 8kk stb.). Jellemző azonban, hogy nem a bűnösök megbüntetésére, hanem a „szegények" megsegítésére „kel föl" az Űr mennyei trónusáról, hogy igazságot tegyen nekik, akiket a törvényt lábbal tiprók, az álkegyesek lerohantak fölényeskedő szóáradatukkal, „nagyotmondó nyelvükkel" lehengereltek. Ezt fejezi ki a 6. vers utolsó mondata a d jegyzetben megadott fordításban. A gyülekezet dicsérete (7—9). — Az Isten igéjének, ígéretének megbízhatóságát dicsérő himnusz már a gyülekezet vá3* 35