Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 2. zsoltár

tat rá Kraus (Psalmen I, 15) a következőkre: a) Izráelnek volt világuralmi elképzelése. Alt mutatta ki, hogy Dávid királysága nagy szerepet játszott a régi Kelet világbirodalmainak a történetében, ami azután a dávididák számára követelmény és elérendő cél volt. — b) Bár stílusbeli hasonlóság van a királyzsoltárok és a régi keleti „királyeszmény" kifejezései között, hangsúlyoznunk kell, hogy Sión uralkodója nem „isteni király", hanem Jahve kiválasztott királya. Csak azért lehet a világ ura, mert Jahve a világ Teremtője és Ura. A Dáviddal kötött szövetség ígéreteit aktualizálják a Nátánjövendölés prófétai exegétái. A népek és a földkerekség Izráel Istenéé (Zs 24:1—2, 47:3.9, 89:12, És 6:3). Kitűnik ebből, hogy a királyzsoltárok sokkal inkább Jahve fölkentjének és birodalmának a prófétai ősképéről beszélnek, mint megjelenéséről a történelemben. — c) Nevetségesnek tűnt tehát nem egyszer, ha Sión királya „világuralmáról" nyilatkozott. Mögötte azonban ott áll az Ür, a földkerekség Teremtője és Ura. De nem hatott-e skandalonként az UT korában is, ha Istennek a világuralmáról beszéltek a Messiás Jézussal kapcsolatban?! Mindenképpen az UT és az ahhoz igazodó messiási krisztológiai exegézisnek az oldalára kell inkább állnunk, mint azokhoz a modern magyarázókhoz, akik elsietett vallástörténeti következtetéseikkel megüresítik a 2. zsoltár, s általában a királyzsoltárok üzenetét. Sión királya Isten fölkentje (Messiás: lSám 2:10.35, 12:35, Zs 18:51 stb.), mennyei Urának a védelme alatt áll. A történelem igazi középpontjában nem is a földi hatalmasságok harcolnak létükért, hanem Isten harcol országának, királyságának a felállításáért. Ezért lázadás Isten ellen minden zúgolódásuk, morgásuk, s ezért van kudarcra ítélve. A mennyei Király hatalma (4—6). — A megtámadott Fölkent helyett ezért beszél most a zsoltár a mennyei Király nyugalmáról, magatartásáról, aki csak nevet rajtuk (Zs 37:13, 59:9). Ez az antropomorfizmus azt akarja érzékeltetni, hogy nem valamilyen mitikus hatalom áll a jeruzsálemi király mögött, hanem a mindenütt jelenvaló és parancsoló Űr, aki mindent a hatalmában tart (Zs 8:2), aki tehát tiszteletet parancsol magának, ha nem akarják figyelembe venni és „csúffá teszi" a lázadók erőlködését. 28