Pálfy Miklós: A Zsoltárok könyve (Budapest, 1964)

Válogatott zsoltárok magyarázata - 2. zsoltár

A világ Ura azonban nem nézi sokáig tétlenül a dolgok folyását. „Egykor majd" szót ért a népek fejedelmeivel s akkor rettegve ismerik föl, mit jelent Isten és Fölkentje ellen fordulni, akit maga az Űr kent föl a Sionon (nszk = „italáldozatot kiönteni", „szentelni"). Sión királyának az adoptálása (7—9). — Az Űr rendelkezésének a tartalmát hirdeti meg most Sio-n királya, amelyet a trónralépés alkalmával közölt vele ünnepélyesen: „Fiam vagy te, én nemzettelek ma téged". Magának a trónralépési szertartásnak két mozzanata volt, ami számunkra ezzel a zsoltárral kapcsolatban fontos. A királyt a Szentélyben megkoronázták és (a fáraókhoz hasonlóan) megkapta a jegyzőkönyvet (erre utal itt szfr használata), amely tartalmazta az isteni megbízatást és az új király uralkodói neveit. Majd a palotájába vezették, ahol elfoglalta a királyi széket és kihirdette uralmának a kezdetét. Itt van a helye a zsoltár 7. versének: a fölkent kihirdeti mandátumát és ultimátummal fordul a népekhez. Legfontosabb volt a trónralépésnél annak a proklamálása, hogy Isten fiává fogadta Dávid leszármazottját. A 7. vers világosan utal arra is, hogy nem mitikusán értették ezt a viszonyt, hanem per adoptionem (vö. 2Sám 7:14, Zs 89:27k). A konzekvens mitikus fiúságot csak Egyiptomban ismerték, ahol a fáraó testbe öltözött isten, mert Amún nemzette az anyakirálynővel. Izráelben az adoptálás azt jelenti, hogy Isten „kiválasztja" karizmatikus adottságai alapján a királyt és a maga jobbjára ülteti: Királyi uralmának az örökösévé és apostolává avatja (keni). Izráelben Isten a fiává tette a királyt (vö. Noth, Gott, Volk, König im AT: Ges Stud zAT, 222).' A király fiúvá adoptálásának egyik ajándéka, hogy szabadon kérhet bármit a mennyei „Királytól" (lKir 3:5kk, Zs 20:5, 21:3.5, 2Sám 24:12). Ö Isten örököse. Isten tulajdonába adja a nemzeteket és a földkerekséget. Isten a teremtő, a „fiú" az örököse: Mt 21:38, Mk 16:2kk, Gal 4:7. — A lázadó népeket ez figyelmezteti egyúttal arra, hogy Sión királyáé a föld, a népeket pásztorként legelteti és tetszése szerint bánhat velük. Erre utal a 9. vers képe a cserépedény összetöréséről (És 29