Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
A vezetők vétkei 6,1-7
ségben vitathatatlan tekintélye volt II. Jeroboám országának katonai, politikai és gazdasági téren egyaránt. Ámósz a rövidlátást és hamis biztonságérzetet támadja mindenekelőtt. Történelmi példákra utal: szomszédos országokra, amelyek se kisebbek, se gyengébbek nem voltak Izráelnél, mégis elbuktak. A próféta, aki többet is tud, mint amennyit józan ésszel, politikai éleslátással, történelmi ismerettel tudni lehet, most józan észokokkal, történelmi érvekkel próbálja rádöbbenteni Izráel vezetőit arra, hogy tévesen következtetnek, amikor maradandónak tartják jelenlegi kényelmes és békés helyzetüket. Bizonyára csak a későbbi másolások során került ebbe a próféciába a Sión neve. Valaki, aki már tudott arról, hogy Ámósznak igaza volt, hogy Samária nem nyújtott biztonságot ezeknek a gondtalan és elbizakodott vezetőknek, és alig egy nemzedékkel később az asszírok feldúlták a várost, éppúgy megsemmisült Izráel, mint az Ámósz által említett szomszédos országok — odaírta, jelezve, hogy nemcsak a samáriaiakra, hanem a jeruzsálemiekre is érvényes, amit Ámósz mondott. így ez a változtatás is azt bizonyítja, hogy későbbi korok is magukra vonatkoztatták a prófétai igéit, hogy vannak olyan korok, amikor régi prófétai igék újra aktuálissá válnak. A veszedelem napja 2. Akik jólétben és gondtalanul élnek, biztonságban érzik magukat, nem szeretik, ha arról beszélnek, hogy ennek az állapotnak egyszer vége szakad. Ámósz szavai azt sejtetik, hogy arra, amit ő a közelgő veszedelemről prédikált, azt válaszolták, hogy messze van az még. A próféta afféle vészmadár, aki mindjárt végromlásról beszél, ha valami nem tetszik neki. A prófécia eredeti szövege azonban olyan értelmezést is megenged, hogy egyszerűen elhárítják a lehetőségét is annak, hogy lesz ilyen „veszedelem napja", tudni se akarnak róla. Elképzelhetetlen számukra, hogy az a jólét és gazdagság, amelyben élnek, olyan hirtelen véget érjen, ahogyan Ámósz mondja. Sőt a gazdagságban és az ország hatalmában a boldog jövő biztosítékát látják. Ez a kísértés mindig megejti a hatalmon levőket. A prófétában, aki arra figyelmezteti őket, hogy Isten véget vet majd gondtalan életüknek, csak csendháborítót, a jó közhangulat megzavaróját látják. 95
