Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
A vezetők vétkei 6,1-7
A gazdag tartalmú, költői prófécia itt megint egy kettős értelmű mondattal hökkent meg. Lehet, hogy csak ennyit mond a próféta: ha ti gondtalanul és biztonságban éltek is, ha azt mondjátok, hogy messze van még a veszedelem napja, éppen ezzel a nemtörődömségtekkel hozzátok közel „az erőszakos vég"-et. Eszerint Ámósz azzal fenyeget, hogy akik nem készülnek fel, hanem gondtalanul élvezik a gazdagság és a hatalom adta örömöket, azokat váratlanul éri majd a vég. De sokkal inkább beleillik Ámósz pródétai igehirdetésének egészébe a mondat másik értelme: miközben elhárítjátok magatoktól annak lehetőségét is, hogy jó sorsotok rosszra forduljon, vagy legalábbis azt gondoljátok, hogy az csak a nagyon távoli jövő lehetősége, itt a jelenben erőszakkal uralkodtok. Ezzel ismét arra a vétekre emlékeztet, amelyet nem hagy büntetés nélkül az ÜR: a szegények elnyomására. „Édes élet" 4—6a. Talán a fordítás is meg tud éreztetni valamit abból, hogy milyen plasztikusan, szemléletesen írja le Ámósz „a legkiválóbb nép előkelőinek" gondtalan, javakban dúskáló életét. Még az is maga előtt látja az Ámósz-korabeli mulatozó gazdagokat, aki egyébként semmit nem tud arról az egész világról. Ezek értik, hogyan kell jól élni. Pompásan berendezett termek, kényelmes heverők és ágyak, illatszerek, gazdagon terített asztalok, étel és ital a legjavából. Olyan prédikáció ez, amelyből azonnal kitűnik, kiknek szól. És amennyiben a maga kora ilyen konkrét vonásokkal kirajzolódik benne, egyszeri és megismételhetetlen. Mégis van benne valami, ami olyan tipikus, hogy nemzedékeken, évezredeken át is aktuális: a becstelen úton, elnyomás, kizsákmányolás útján elért gazdagság végülis az ilyen önző, pazarló fényűzéshez vezet. Á próféciából az is kiderül, hol áll Ámósz. Prédikációjában egyáltalán nem az előkelő gazdagok fényűző életmódját bámuló, tiszteletteljes hangon szól Izráel vezetőiről, hanem éles hangon, maró gúnnyal: heverésznek, henteregnek, esznek-isznak, kurjongatnak. A legfinomabb húsok kerülnek asztalukra, hozzá kancsószámra isszák a bort. Énekük, amelyről azt hiszik talán, hogy művészi ének, nem egyéb a részegek rikoltozásánál. Ha nem lenne ott a záró mondat, akkor is világos lenne, hogy a próféta azoknak 96
