Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Hamis istentisztelet 5,21-27

pogány bálványokat hordoztatok magatokkal. Csakhogy itt olyan istenségek neveit találjuk, amelynek Egyiptomhoz, és a pusztai vándorláshoz semmi köze nem volt. Egy másik lehetséges megoldás az új magyar bibliafordítás, amely ezt mondja: úgy mutattatok be nekem a pusztában áldozatot, hogy közben azért pogány bálványszobrokat is hordoztatok? A megelőzőkkel összefüggésben ez azt jelentené, hogy Ámósz nemcsak a társadalmi igazságtalanságot rója fel kortársainak, hanem a vallási szünkretizmust is, azt, hogy csak a kultuszi előírások pontos megtartására ügyelnek, és amellett természetesnek veszik, hogy ebbe a kultuszba belevonják az említett csillagistenségeket. Ennek az értelmezésnek van egy bizonyos valószínűsége, mert elképzelhető, hogy Palesztinában mezopotámiai vallási hatás is jelentkezett, csak ennek éppen a Kr. e. 8. századból semmi bizonyítékát nem ismerjük. Ezt a három verset az Újszövetség is idézi István diakónus ún. védőbeszédében (ApCsel 7,42—43), amely visszatekint a régi Izráelre. Ez az „idézet" részben a LXX, részben más szöveg, vagy talán emlékezetből mondott prófétai ige recitálása, eltér az eredeti héber szövegtől, át is értelmezi azt: „Az Isten pedig elfordult és kiszolgáltatta őket, hogy imádják az ég seregét, ahogyan meg van írva a próféták könyvében: Véres- és égőáldozatot hoztatok-e nekem negyven esztendeig a pusztában, Izráel háza? Felvettétek a Molok sátorát és Romfa istenetek csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy imádjátok. Át is telepítlek titeket Babilonon túlra". Nagyon érdekes volna ezt a szöveget összehasonlítani az eredeti héber szöveggel, de ez itt messze vinne. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy itt textusunknak első keresztyén értelmezésével van dolgunk. István és az Üjszövetség gyülekezete úgy érti az idézett textust, hogy azoknak a zsidóknak, akik István életére törnek, már ősei is bályványimádók voltak, amint Ámósz, ugyancsak régi hagyományra hivatkozva, mondta. Ezért Isten is elfordult tőlük, és kiszolgáltatta őket a bálványimádás bűnének. Az adott keretek nem engedik meg, hogy a többi megoldási kísérlettel foglalkozzunk és apró részletekbe belemenjünk. Áz irodalomban megnevezett kommentárok, valamint az ezzel a szakaszszal foglalkozó tanulmányok részletes felvilágosítást adnak azok számára, akiknek kedvük és idejük van foglalkozni ezzel a problémával. Az írásmagyarázó nem tehet mást, mint a sokféle vélemény 90