Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Bevezetés

Ámósz könyve Ámósz könyve mai alakját hosszú ideig tartó gyűjtő-, rendezőmunka, és több évszázados gyülekezeti használat folyamán nyerte el. Az egykori tudatos gyűjtés, rendezés, valamint a gyülekezeti istentiszteleti használat nyomai elég pontosan megállapíthatók. Mint az Ószövetség legtöbb prófétai könyvének, úgy Ámósz könyvének az alapját is azok a hosszabb-rövidebb beszédek, mondások alkotják, amelyeket maga a próféta mondott el, és amelyeket részben Ámósz maga, részben a közvetlen környezetében élő „tanítványok" le is írtak. Ezeket a próféciákat később, valószínűleg azután, hogy Ámósz már nem működött, talán már meg is halt, kisebb gyűjteményekké formálták. Ennek nyomait a következő szakaszokban láthatjuk: 1,3—2,16 azonos felépítésű próféciák a szomszédos népekről, Júdáról, és végül Izraelről. Sok kutató úgy véli, hogy ezek közül a próféciák közül a Tirusról (1,9 — 10), az Edómról (1,11 — 12) és a Júdáról (2,4 — 5) szóló csak későbbi eredetű, ezek Ámósz igéinek egy későbbi korban való aktualizálásából születtek, mert eredetileg valószínűleg csak öt ilyen prófécia volt. 3,1—5,6 azt a három hosszabb próféciát tartalmazza, amelyik így kezdődik: „Halljátok ezt az igét". Lehet, hogy ehhez még hozzá tartozott 8,4 — 14 is, amely így kezdődik: „Halljátok meg ezt".· 5,7—6,14 három „jaj"-jal kezdődő fenyegető prófécia. 5,7-nek a szerkezete azonos 5,18 és 6,1 kezdő kifejezésével, valószínű, hogy a másolások során valamikor elmaradt a kezdő „jaj" felkiáltás. 7,1—3.4 — 6.7—9; 8,1—3; 9,1—4 öt látomás, amelynek az a jellemzője, hogy a próféta saját szavait tartalmazza; egyes szám első személyben számol be a látomásokról. 5