Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

Bevezetés

7,10—17 önálló szakasz, az egyetlen történeti tudósítás Ámósz életének egy epizódjáról. Valószínűleg ezekre a gyűjteményekre utal az egész könyv komplikált címe (1,1), amely egyrészt Ámósz „igéi"-t említi, vagyis a próféciákat, amelyeket összegyűjtöttek; másrészt azt, hogy Ámósz „látott" bizonyos dolgokat Izráelről, ezt pedig a látomásokról szóló tudósításokban találjuk. Ámósz könyvét valószínűleg elég korán kezdték használni a gyülekezeti istentiszteleteken. Ennek az istentiszteleti használatnak a során kerülhetett bele a könyvbe az a három kisebb szakasz, amely a „doxológia", azaz Isten dicsőítő ének nevet kapta (4,13; 5,8—9; 9,5—6). Ha ezeket a verseket egymás mellé tesszük, a három hasonló jellegű, azonos felépítésű szakaszból mintha egy „gyülekezeti ének" nyomát lehetne felfedezni. Nem tudjuk pontosan, mikor került a próféciák közé ez a három doxológia, az is lehet, hogy már az első gyűjtés során belevették a könyvbe. Bár a legtöbben úgy vélik, hogy ezek a doxológiák jó két évszázaddal későbbi eredetűek, nem lehet minden kétséget kizáróan bizonyítani ezt. A könyv egyik legvitatottabb része a befejező' szakasz, 9,11—15. Ez az egyetlen ún. „üdvprófécia" Ámósz könyvében. Éppen ez váltotta ki kezdettől a kritikát. Legtöbben ma is azt a véleményt képviselik, hogy ez a szakasz ugyancsak az istentiszteleti használat folytán került bele a könyvbe, mert a gyülekezet megtapasztalta, hogy az ÜRnak nem az ítélet az utolsó szava. Önmagában véve ez nem indokolja a későbbi keletkezést, és vannak, akik szerint ez a szakasz is eredeti „ámószi" prófécia. Ámósz könyvének gyülekezeti (és talán egyéni) használatára utalnak azok a rövidebb mondatok, megjegyzések is, amelyeket „glosszák"-nűík szoktak nevezni. Ilyenek: 3,7; 4,7; 5,13; 7,1b; 9,8b; és 9,9-ből a „népeknek" szó. Ezek legtöbbjét arról ismerhetjük fel, hogy a költői szövegben egyszerre megjelenik egy prózai mondat. Természetesen tartalmilag is különböznek a megelőző szakasztól: kitűnik, hogy a régi igét egy másik korban alkalmazzák olyasformán, mintha ma valaki a Biblia olvasása közben egy-egy megjegyzést ír a margóra arról, hogy az ő helyzetében hogyan érti azt, amit olvasott. A könyv megértéséhez feltétlenül szükséges legalább ennyit tudni a könyv kialakulásáról. Természetes, hogy az eredetileg külön-külön hangzott próféciák kisebb, majd nagyobb gyűjteményekbe szer6