Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)

A Próféta küldetése 3,1-8

esemény, még a baj mögött is a mindig cselekvő hatalmas Isten, az ÜR van. Ez a kijelentés ott szerepel a többi, egyáltalán nem teológiai tartalmú mondat között, amiből arra kell következtetnünk, hogy Ámósz korában ez is mindennapi, egyszerű gondolat volt. A példák sorának célja a záró mondat. Ezzel felel Ámósz az itt le nem írt, de feltételezhető kérdésre: miért prófétálsz Izráel vétkeiről és büntetéséről? A felelet olyan egyszerű, mint a felsorolt példák: azért, mert az ÜR szólt, s ha ő szól, akkor nem lehet hallgatni (vö. Jer 20,9; lKor 9,16). Aki meg akarja érteni a prófétai szolgálatot, annak ezt az egyszerű tényt kell megértenie. Ámósz nem azért igazi próféta, mert kritizálni merte korának társadalmát és gyülekezetét, hanem egyszerűen azért, mert az ÜR szavának hatalmába került. A próféta olyan ember, akit az ÜR meggyőzött igéjével, és rávett (Jer 20,7) arra, hogy prófétáljon. Ehhez a szakaszhoz egy későbbi prózai megjegyzés (glossza) is tartozik, a 7. vers. Azt magyarázza ez, hogy az ÜRnak nem akármilyen szólásáról van szó, hanem arról, amikor a „titkát", azaz addig elrejtett szándékát adja tudtul. Egy régi hagyományt újít fel: az ÜR nem titkolja el szándékát szolgái elől (vö. pl. lMóz 18,17). A próféta is az ÜR szolgája, így tudta meg Ámósz az ő akaratát, amelyet azután közölnie kellett Izraellel. 4* 51