Muntag Andor: Ámósz próféta könyve (Budapest, 1978)
A Próféta küldetése 3,1-8
tottsága nem jelent mentséget, vagy éppen mentességet a vétkekért járó büntetéstől. Itt válik élessé a próféta hangja: éppen azért kéri tőlük számon az ÜR a vétkeket, mert ők a választott néphez tartoznak. A kiválasztottság nem kivételezettséget jelent, hanem még szigorúbb elkötelezést. Most nem a próféta személyes indulata szólal meg, ooha az is benne van az Ítéletet hirdető prédikációban, hanem az ÜR szava, amely figyelmeztet a kiválasztottság végzetes félreértésére. Nem elég az ősök kiválasztottságára hivatkozni és a tőlük való származásban bízni. A kiválasztottság a mában való elkötelezettséget jelenti. Ha az Úr ISTEN szól 3—8. A most következő mondatokat Hieronymus egyházatya nyomán a mai napig sokan akarták és akarják allegorikusán értelmezni, azaz keresni annak az értelmét, hogy kik azok, akik ketten együtt járnak, mit értsünk a zsákmányra lelt oroszlánon, vagy a csapdába esett madáron stb. Erre az értelmezésre valószínűleg a 8. v. adott okot, amelyben közvetlenül egymás mellé kerül az oroszlán félelmet keltő ordításáról és az ÜR prófétálásra kényszerítő megszólalásáról szóló mondat. Az ilyesféle értelmezés azonban ellentmond Ámósz egész igehirdetési stílusának. Az eddigiekből is láthattuk, hogy ez a próféta mindent a nevén nevez, nagyon egyszerűen, közérthetően beszél. Azokkal kell egyetértenünk, akik az utóbbi időben egyre többen, „szó szerint" értelmezik ezeket a mondatokat. Ámósz azt akarja, hogy mindeki számára világos legyen, amit mond, azért beszél az úton járó emberekről, az erdőben ordító oroszlánról, a tőrbe esett madárról, vagy a riadót jelző kürt harsogásától megrettent városi emberekről. A mindennapi életből vett egyszerű példák ezek, amelyekkel a próféta azt akarja elérni, hogy mindenki megértse őt: vannak dolgok, amelyek természetesen összefüggenek egymással. Ha látunk vagy hallunk valamit, abból olyasmire is következtethetünk, ami azt az eseményt megelőzte. Két embert látunk az úton együtt menni. Világos, hogy ezeknek valahol, valamikor találkozniuk kellett, vagy együtt kellett útnak indulniuk stb. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a példák elsősorban Ámósz kortársai számára voltak közérthetőek. Köztük az is, hogy minden 50
